Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

félremagyarázásnak, mely abból keletkezhetnék, hogy az alábbiakban Carlyle hatását Gyulaira egybevető módon is kimutatom, a mi talán kirívónak tűnhetik föl és egyeseknél azt a hitet kelthetné, mintha Gyulai eredetiségének rovására akarnám Carlyle hatását föltüntetni. Pedig ez a kis czikk csupán annak akar bizonyságául szolgálni, hogy nagy írók sem vonhatják ki magukat más nagy szellemek hatása alól s adalékul, illetőleg pótlékul kíván szolgálni külföldi íróknak Gyulaira való hatása ismeretéhez. Gyulairól mostanában sokan írtak.

1 Megvallom, nem ismerem a róla szóló valamennyi, köztük számos apróbb, különösen halála alkalmával írt megemlékezést; mert egyes vidéki hírlapok nehezen hozzáférhetők. Mivel azonban Carlyle hatásának megemlítését vagy épen kimutatását a fontosabb dolgozatokban sehol nem találom, azt kell hinnem, aligha tévedek abban, hogy Carlyle hatását Gyulaira eddigelé még senki sem vette észre. Carlyle a nagy angol historikus és kitűnő essay-író, a kinek egyénisége, főleg a közvéleménynyel és divatos áramlatokkal bátran szembeszálló szókimondása miatt nagyban hasonlít a mi Gyuláink jelleméhez, kétségtelenül hatott a nagy magyar műbírálóra. Riedl Frigyes az ő Gyulairól írt szellemes írói arczképében 2 kiemeli — s igazat kell neki adnunk, — hogy Gyulai az egyetlen nagy magyar kritikus, kire nem hatott elhatározóan valamely nagy külföldi bíráló példája. A német és franczia kritikusok közül aránylag — úgymond — leginkább Schmidt Julián és Gustave Planche folyt be kritikai elveire. SainteBeuve-öt nem sokat olvasta,... Taine nagyon merev neki..., az újkori történetírók közt eszménye Macaulay volt. Riedl Carlyle-t nem említi. Angyal Dávid a Gyulairól szóló kitűnő tanulmányában

3 a külföldi kritikusoknak hatásáról szólva azt mondja, hogy Gyulai: «bár idézgette Schmidt Juliánt, Macaulayt s Nisard-t is, senkit sem becsült többre Planche Gusztávnál». S vázolja utána Planche hatását. Carlyle-ról ő sem szól. Pedig ha ez utóbbit nem idézgette is Gyulai, azért volt rá hatással, a minek kétségtelen megállapítása végett Gyulainak az egyetemen Petőfiről tartott előadásaira kell utalnom. Ismeretes dolog, hogy Gyulai az egyetemi kathedrán sokszor tárgyalta Petőfinek életrajzát és költészetét, s erről szóló előadásai nagyon gondos stilizálásban, nyilvánvalóan az ő ellenőrzése mellett, kőnyomatú ívek alakjában meg is jelentek. Kezem ügyében négy ilyen kiadás van, 1 L. Hellebrant Árpád repertóriumait : Egyetemes Phil. Közlöny, XXXIV. évf. (1910.) 474. 1. és 486—7. 1. U. o. XXXV. évf. (1911.) 566. 1. 2 L. Olçsô Könyvtár, 1598-99, sz. 19.—23. 1. 3 L. Olcsó Könyvtár, 1654—„6. sz. 55. 1. r / 19*