Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

kiléte határozottan meg van jelölve. Beöthy nyilván a műnek második kiadását használta, a melyen — mint említettük — a szerző még a nevét is csak kezdőbetűivel jelzi. Ellenben világosan meg van nevezve a szerző és állása is megjelölve a mű első kiadásában,

1 mely e sorok írójának is csak mostanában jutott kezéhez, s melynek teljes czíme a következő: A' | Jó Nevelésnek J Tüköré, | Mellyet | Egy jó szívű Királynak I Példájában | A' nagyra született | Magyar Nemzetnek | Egy kevés rajzolással készített | És ki-adott | Szent-Miklósi Timóthéus | N. Győri Prédikátor. | Győrben | Nyomtatt. Strejbig Josef" betűivel | 1790. Kis 8r, 36 l.

2 Ezek után alig lehet kétségünk, hogy az említett harmadik munka is ugyanezen Szentmiklósytól ered. Czíme pontosan a következő: Czímmermann Ján. Gy. | Angliai Királyi Orvos Hannoverában, I A' | Magános I Életről. [ Fordíttatott Németből Magyarra | Sz. M. T. | által. | Pozsonban és Komáromban, Weber Simon Péter költségével, és betűivel. 1791. Kis 8r, 1Ö4 1. Ebben a műben minden külön bevezetés és fejezetekre való osztás nélkül, egyfolytában, hosszadalmas, de azért éppen nem unalmas elmélkedés található a magános életről, a melyet a könyv szerzője úgy értelmez, mint «mindenféle eltávozást az emberi társaságtól» (5. 1.), tehát nemcsak pl. a klastromi életet, hanem általában a magába vonulást érti rajta, mely a legnépesebb városban szintúgy megtörténhetik, mint akár a lvbiai pusztákon. A könyv tele van érdekes néprajzi részletekkel. Czélzata az, hogy bizonyítja a magába vonulásnak hasznos oldalait, mert: a' magánosságban a' léleknek tehetségei igen nagyon ki-szélesednek, elevenednek, élesülnek, és fel-emelkednek. (39. 1.) A kis munka végiglen tárgyilagos, higgadt hangú; de hogy nem katholikus szellemű, egyes helyeiből (46. 97. 1.) egészen nyilvánvaló. A fordító nyelvhasználata, kifejezésmódjai teljesen megegyeznek a Jó nevelés tiiköre írójának stílusával, mint azt részletes egybevetésekkel könnyen ki lehetne mutatni. Jellemző az is, hogy állandóan «keresztyén» alakot használ. Ez utóbbi művel kapcsolatban megemlítem, hogy Zimmermannak még egy munkája van nyelvünkre lefordítva, ily czímen : Zimmermann János György A' nemzeti büszkeségről. A' negyedik nyomtatás szerint fordította Öri Fülep Gábor. Pozsonyban. Wéber Simon Péter betűivel. 1792. Kis 8r, 344 1. Ennek fordítója szintén református lelkész volt,

3 valamint ugyanily 1 Id. Szinnyei József (Magyar írók, 13. k. 767. 1.) tévesen állítja, hogy az első kiadás névtelenül jelent meg. 2 Megvan többi közt a Magy. Nemz. Múzeum könyvtárában egy colligatumos kötetben, Hung. e. 1620/885. jelzéssel. 3 L. id. Szinnyei József Magy. írók, III. 864—6. 1.