Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre
Nyk. 38:323. vbdl sittéina tuti vhs, tamotta Jcctuordm soga-loudt soyyvrna pons'dli, sit ulslï, vbdlna példk-mnnzisa, soga-loudt pilna kciuorsdll. A nénje erre tüzet gyújtott, a régebben megfőzött fogoly csontokat tokhal bőréből készült zacskóba tette, ezt elővette, ketté hasította, a fogolycsontokkal együtt megfőzte. Nyk. 36:381. lou si ißzdy ydksdllï, si uvpjà-lui iiislï, iàsl idt-Jcèmna yajsa, talàydi jás-jdt noy-cdbmdsli, lou {àsl iianthlï, nox almom iàs, Jcèzi uis, uv§7jàidl peldk-uasmdslï. Ő ezt a szót hallotta, a kisujját fogta, a kézfejét levágta, a csonka kézfejét fölemelte, a kezét nézi, a fölemelt kezet, kést fogott, a kisujját ketté hasította. Nyk. 37:270. A vogul is szereti az ilyen elsorolásokat, melyekből csak egy typikus példát hozok föl: pes-payänel man sairèp léumates ; akiu väjä yot-änywäsitä, lailurcinèl akuf luw-lamt salrèps, aywfès-tarmèl iiik urèl sanrèstii, tawètcinèl taivlin fiâl-nal léumatès, tû natèstci. jautä cdmejis, elcinüw jamlltès, yassèmtèstci jautä, ari aywtès listä, hälä aut tanntitä, tanmatès. Oldala mellől kis fejszét vont elő; egyik botosát levetette, szárcsontjából egy csontdarabot levágott, a kövön négyszögletesre faragta, tegzéből tollas nyílnyelet vett elő, oda illesztette. íját fölemelte, előbbre lépett, íját fölajzotta, ama követ meglőtte, [az] nyilának hegyét összenyomja, fennakadt. Münk. Vog. N. Gy. 11:295. Találkozunk elég sűrűen az északi-osztjákban kötőszókkal is : ph (Népk. Gyűjt. pü\ i. Ez utóbbi csak a mindennapi beszédben lehet meg, mert a Népköltési Gyűjtemény-ben nem találkozunk vele és orosz eredetű (v. ö. Vondrák: Vergl. slav. Gram. 1908. 11:425.) A pà (pá) Gastrén (Vers. ein. ostj. Sprachl. 1858. 71.) és Patkanow-Fuchs (Kel. Szemle XI: 135. Patkanov: ír ti si-osztják szójegyzék. 101.) szerint enklitikus, de a Pápay-féle északi-osztják szövegekben a pü (pà)-nak enklitikus volta nincsen jelölve, sokszor pedig helyzete miatt egyáltalában nem lehet enklitikusnak venni. Különféle jelentéseire nézve v. ö. Hunfalvy: Az ész.osztj. nyelv. Nyk. XI: 109: és, meg. Ahlqvist: Ueber die Spr. d. NordOstjaken. 1880. 117. 1.: anderer; und, auch, noch; wieder. Beke: Ész.-osztj. szój. 54. A «megint, ismét» jelentéssel a Pápay-féle szövegekben igen sokszor találkozunk: 77, 82, 113, Nyk. 36:356, 388; 37:53. Kötőszói szerepet bizonyára ezen utóbbi jelentése miatt vállalt, v. ö. még: M. U. Sz. 508. pd (pá): jöylem pa-yatla ant joyottal, pa moltsatlem. íjam más napot nem ér, s abbanhagyom. 75. seltta lant leívmay lanpy ndmsem jesa takamtlem, pa jel c s uoslem. Azután ételevő táplálékos elmémet kissé megerősítem és tovább megyek. 82. «muy-Jci ligaslu, nvyèn idrsdllu, pá amß-oyhnna talta ioyo-kitlu.» «Ha mi megharagszunk, megkötözünk téged és az ebszánodon innen visszaküldünk.» Nyk. 36:370. ittam Imi A pannonhalmi főapáts. főisk. évkönyve. 15
