Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre
Fejhez hasonló része edénynek például alig akad, legfölebb urnáknál, a melyek rendesen be vannak födve; annál könnyebben akad azonban hasonlóság az edény nyaka és embernek nyaka között, a minek aztán nemcsak a nyakassimilatio lesz következménye, hanem sokkal több. Az assimilatio tovább sugárzik, kiterjed. Hiszen természetes is, hogy a nyak fölött levő rész fej, az alatta levő öblös rész pedig has. Máskor még ilyen részletnek formai hasonlósága sem szükséges, elégséges az assimilatio létrejöttéhez bizonyos rendeltetésbeli, functióbeli megegyezés. De megtörténhetik végül még az is, hogy az assimilatiót egy már alkalmazott s esetleg teljesen idegen diszítmény indítja meg. íme az assimilációnak objectiv indítói. A subjectiv feltételek kétfelé is éreztetik hatásukat. Először már abban is, hogy magát az assimilálódó formát, az assimilatio objectumát is mintegy megválogatják. Subjectiv feltételt ugyanis kettőt kell megállapítanunk. Figyelembe kell vennünk, milyen a rendelkezésünkre álló reprodukálható képzetkészlet, és milyen az érdekeltségünk. Már pedig éppen ez az érdekeltség az, a mi a mint hogy kétfelől táplálkozik, azonképpen kétfelé is néz. Ez az érdekeltség választja meg az assimilatio tárgyát is, formáját is. Kell hogy valahogy törődjünk a tárgygyal s hogy bizonyos irányban törődjünk vele. Egészen másképpen érdekel bennünket a vallásos szertartásokra szánt díszedény, mint a közönséges főzőedény, egészen másképpen egy a halott hamvainak befogadására szánt urna, mint például a boroshordó. A mely holmihoz már amúgy is fűződik hangulat, érzelem, sokkal könnyebben provokál assimilatiót, mert könynyebben és gazdagabban reprodukáltatja képzeteinket és jobban érvényhez engedi az énnek subjectiv állapotát. Ez magyarázza meg azt a jelenséget, hogy az assimilatiónak érvényesülését erősebben olyan holmin látjuk, mely valamely érzelmesebb rendeltetésnek szolgál vagy amúgy értékesebb birtokosának, így különösen dísz, szertartási s halotti edényeken, díszbútorokon, fegyvereken még pedig leginkább a pajzson. A rendelkezésre álló képzetkészlet minősége s az az érdekeltség, a mely e képzetekben érinti énünket, ennek az érdekeltségnek associatiót irányító hatása pedig azt hozza magával, hogy a primitiv mester leginkább ember- vagy állatformák szerint hasonlósítja alakításra kínálkozó formáit. A primitiv embert csak e kettő érdekli: az ember és az állat, az állat különösen a totemes kultúrákban akárhányszor jobban, mint az ember. Ehhez fűződnek érdekei s érzelmei, ezeket nézi, figyeli, ezeket ismeri. Ebben az ősi vagy természeti ember nem áll egyedül. A gyermek is ilyen. A gyermeknek is csak emberre és állatra van szeme. A nem mozgó, nem mozgásokban s cselekedetekben eleven világot csak később födözi fel. Hogy az edénymívesség ez assimilátiónak olyan sok és érdekes