Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

un avare, un faux dévot, un Néron, dés qu'on les a présentés avec tous les traits, qui peuvent leur convenir on a peint la belle nature». A képzőművészetek alkotásaitól elválaszthatatlan a szépség. «Schön ist mit Schauen sprachverwandt — mondja von Stein (Geschichte der neueren Ästhetik 60. 1.) — Es bezeichnet ein Aufgehen im Schauen, ein Hingegebensein an Anschauung. Ein Gegenstand heisst schön, wenn er uns diese Hingabe an die Anschauung abgewinnt». Erre az odaadásra dolgozik a képzőművészet, ezért produkál szépet tárgyaiban vagy képeiben. A képzőművészetről azt sem lehet elmondani, a mit Fiedler mond róla, hogy a megismerésnek valami tökéletesedése. Egy művészetről sem lehet ezt elmondani, bár egészen igazság nélkül valónak sem mondhatnók a nézetet, melyhez Benedetto Groce nézete is közel jár. «Der künstlerische Trieb ist ein Erkenntnistrieb, die künstlerische Tätigkeit eine Operation des Erkenntnisvermögens, das künstlerische Resultat ein Erkenntnis-Resultat. Nichts anderes tut der Künstler, als in seiner Welt das Werk vernünftiger Gestaltung zu vollbringen, worin das Wesen jeder Erkenntnis besteht.» (I. m. 78. 1.) A művészet sohasem a megismerésnek útja. A művészet, ha alakítja is világunkat, ezt csak azon szempontból teszi, hogy fokozza az érzéki adatoknak biologiai értékét, vagy, ha ez jobban tetszik psychologikus értékét, de sohasem azért, hogy akár könnyebb, akár tökéletesebb legyen felfogásuk. A művészetnek semmi köze a megismerésbeli igazsághoz; a művészet nem tudomány, a mely discursiv okoskodással juttat el tételekhez ; a művészet intnitiv élményeket ád. A képzőművészetekről azt sem mondhatom, hogy utánoznak. Mit utánoz a műépítés, vagy mit a szék, az asztal ? Az utánzás cselekvés, actus és tárgya is csak actus lehet. Formák nem utánozzák egymást, ha használjuk is némelykor e kifejezést. A görög aesthetika Piatonnái, a művész és költő Piatonnái éppen azért jutott — bátran kimondhatom — csődbe, mivel az utánzásnak annyira túlságos jelentőségét látta, hogy a művészetet egyszerűen utánzásnak, [XLjirjatç-nek határozta meg. A képzőművészetek igazán nem akarnak mást, mint szépséget. Az sem fontos, hogy jelentése, értelme legyen a tárgynak vagy a képnek, csak szép legyen. Igaz, hogy értelmetlen dolog nem lehet szép. Ha Uhde azt mondja, hogy ő nem elégszik meg a képnek tisztán csak képvoltával, hanem valami lelket is keres benne «so etwas wie Seele»^ akkor, ha ugyan többre gondol, mint hogy psychikus értéke legyen a képnek, éppen a poéta beszél belőle, az a poéta, a ki képeiben is sokszor szóhoz jutott s akárhányszor nagyon szívbe kapó hangokkal. A képzőművészetnek, mint ilyennek, nem természete, hogy meghasson, megindítson. A képzőművészet nem a szívnek dolgozik, vagy ha mégis, akkor már a poesissal szövetkezett. Ezt a szövetkezést külömben is