Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

lok továbbá arra a társalgásra, mely a bambergi püspök, a fuldai apát és Olearius jogtudós közt folyik. Mily iszonyú tudatlanságot és tompaeszűséget tanúsít a püspök is, meg az apát is ! Ez utóbbi még a tíz parancsolatot is a Corpus Jurisban keresi! — És hogy jellemzi a papságot Liebetraut! «... weil, bei einer näheren Bekanntschaft mit den Herren, der Nimbus von Ehrwürdigkeit und Heiligkeit wegschwindet, den uns eine neblichte Ferne um sie herumlügt!»— Goethe

nek itt nyilvánuló ellenszenve teljes összhangban van azzal a magyarázattal is, melyet Düntzer a Faust 367. sorához fűz: «Doctoren, Magister, Schreiber und Pfaffen». Düntzer

1 ugyanis kiemeli, hogy Faust lenézése, megvetése az utolsó szóban tetőzik: «Faust steigt abwärts, um mit den Pfaffen zu enden, die er am meisten verachtet». — Itt is, valamint a 356. sorban is nemcsak Faust, hanem a költő érzelmei is megnyilvánulnak ! A költő érzései közül nevezetesen az orthodoxiának, mind a tannak, mind képviselőinek némi gyűlölete és lenézése! Ez az érzés azonban nem volt pusztán Herder vagy Goethe egyéni érzése, de még Faustban sem szabad pusztán egyéninek tekintenünk ! Általános volt az antiorthodox érzés ennek is, amazoknak is egész korában: a Sturm-undDrang híveiben épúgy, mint a XVI. század elején a német humanistákban! Ezek a humanisták az eddigi tudományok, nevezetesen a theologia eredményével ép oly kevéssé voltak megelégedve, akár Faust. A frankfurti népkönyv ezért is korholja Faustot: «Daneben hat er auch einen thummen, vnsinnigen vnnd hoffertigen Kopff gehabt, wie man jn denn allezeit den Speculierer genennet hat». íme a népkönyv theologus írója így fogta föl a korabeli Faustszellemek, vagyis humanisták azon törekvését, hogy a világmindenségről önállóan is gondolkodjanak! Petsch Róbert a frankfurti népkönyv már idézett kiadásának bevezetésében

2 hosszasabban foglalkozik evvel a kérdéssel. Ö is a német,, humanismus virágkorába helyezi a Faustról szóló diákmonda gyökereit. És ebben a korban, a XVI. század első évtizedeiben a legádázabb küzdelem folyik már a humanismus és az orthodoxia közt. E küzdelem sem szorítkozott tisztán a theoriára; kiterjedt személyekre is,, sőt folyt az tollal és karddal egyaránt ! Sickingen, Hutten Ulrich

r rotterdami Erasmus, Reuchlin, Crotus Ruheanus tartoznak az új, a humanista táborba. Ezek mind át meg átérezték Faustnak ellenszenvét az orthodox theologiával szemben. Csak így érthető kitartó, heves küzdelmük ez ellen! «In seinem ,

Handbuch des Streiters Christi 1 H. Düntzer : Faust. (Deutsche Nat.-Lit. Bd. 93.) 19. old. 2 Bob. Petsch : Das Volksbuch von D. Faust Braune: Neudrucke. 1911. (XXVI. old.)