Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

törekvése ellen tiltakozik, minden szándékolt lépését bűnnek állítja oda; 2. hogy Faust lelkiismeretét érzékenyebbé tette, 3. hogy általa Faust fokozottabban felelős minden bűnös tetteért s 4. hogy mind ennek tudatában van Faust. Innen tehát az az említett bizonyos ingerültség, boszúság, haragé tudománynyal szemben, s innen a fölötte nagy bánat is Faust lelkében ! Ezeknek kitörése tehát e sor : «Und, leider! auch Theologie!...» III. E szavak azonban nemcsak Faust lelkének kifejezői; kifejezésre jutott bennök maga a költő is, Faust és a költő kora is, nevezetesen Herder. Árra, hogy aGoethe-íéle Faust jellemében számos vonás van Herder é t ő 1 kölcsönözve, már régen rámutatott Gewinns, meg Scherer V. Minor is utal erre Faust-kommentárja II. kötetének 21. oldalán: «Wie aber Werther nicht blos Goethe, sondern auch Jerusalem ist, so ist auch Faust: Goethe und Herder in einer Person». A Faust-philologusok általában kétségbevonják, hogy a fiatal Goethe maga már az Urfaust írásakor annyira átérezte volna a tudományok meddőségét a végok keresésében, mint azt Faustja, kifejezi. Ezt az érzést a tanulmányaiban és eddigi pályájában való csalódása fájdalmát Goethe inkább strassburgi barátján, Herdereu tapasztalta. Tudjuk, hogy Herder mellett és Strassburgban érett meg Goethe a Faust-költészetre: «So diente Strassburg der stärksten innern und äussern Vorbereitung zum Faust», mondja Schmidt Erich az Urfaust bevezetésében (1909-ki kiad. XV. old.) Herder az orthodox protestáns theologiával egyetemi tanulmányai végeztével csakhamar meghasonlott. Nem csoda, hiszen Kant és Ham,ann, a merev orthodoxia híres ellenesei, voltak tanítómesterei. Rigában ezért Bärnhof és Essen főpásztorok csakhamar kikezdték, még a szószékről is ! Ez a meghasonlás az orthodoxiával lassanként oly mélyen évődött Herder lelkébe, hogy legfőképen ezért hagyta el Rigában viselt egyházi hivatalait.

1 Az ellentétet pedig papi állása és belső meggyőződése közt majdnem élte végéig érezte: «So hat er später — mondja Koch

2 — den grösseren Teil seines Lebens hindurch den Zwiespalt zwischen 1 Herder-re vonatkozólag lásd : R. Haym : Herder nach seinem Lehen und seinen Werken. Berlin. 1880. I, II. (nevezetesen I. köt. 88 s. k. 93,105, 275—300. old. és az itt adott irodalmi utalásokat). Herdernek tudvalevőleg az ószövetségi szentírás magyarázatában, továbbá a kinyilatkoztatásról, a lélek halhatatlanságáról s ennek substantiájáról, a vallás és nyelv eredetéről, a tökéletesedés tisztán emberi czéljáról volt meg a maga egyéni fölfogása. 2 Vogt und Koch: Geschichte der deutschen Literatur. Bibliogr. Inst. 1910. (II. köt. 242. old.)