Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

Theologie herumgeschlagen...» Hogy miért épen a theologiai tanulmányokat bánja Faust oly nagyon, annak oka szerény véleményem szerint abban is keresendő, hogy a theologia nemcsak h i t tudomány, hanem, egyúttal erkölcs tan is, egyúttal a jó és rossz, a szabad és nem szabad disciplinája ! Ennek tanulmányozása által jutott Faust a rossznak, a bűnnek nagyon is világos, nagyon is tudatos megismerésére ; a bűn és bűnhődés nagyságának értékelő képességéhez; s most ezen ismeretei csak terhére vannak ! Mert bizonyos, hogy épen mora 1theologus tanulmányai által a mágiának és mindannak, a mit evvel el akart érni, nevezetesen az érzékiségnek bűnös volta sokkal erősebben,, világosabban domborodott ki lelkiismeretében, mint az a theologia tanulmányozása nélkül történt volna. Az emberi lelkiismeret, ha nem is alapjában, de mégis nagyon nevelhető. Ezért Faustban ép moraltheologus tanulmányai által sokkal érzékenyebb, s e n s i b i 1 i s lelkiismeret képződött. Ezt mutatja külseje is: «Faust unruhig auf seinem Sessel...» Evvel küszködik, ezt akarja elfojtani, elhallgattatni akkor is, midőn boszúsan kiáltja : «Mich plagen keine Scrupel noch Zweifel, Fürchte mich weder vor Hölle noch Teufel !» A lelkiismeretbeli küszködés Faust jellemének egyik vonása az 1800 utáni conceptióban is. Számos, sem az Urfaustb

an, sem a Fragmentben még meg nem levő hely bizonyítja ezt. Faust szavaiból gyakran ki-kicseng; így a 630. s köv. sorokban ekkép tépelődik Faust: «Wer lehret mich '? was soll ich meiden ? Soll ich gehorchen jenem Drang ? Ach ! unsre Taten selbst, so gut als unser Leiden, Sie hemmen unsres Lebens Gang ! Nem idézem, csak utalok a 662., 1546., 3328., 3356., 4183., 6216., 6265. s köv. sorokra.

1 Hogy itt nem annyira a hitbeli, mint inkább erkölcsi küszködésről lehet csak szó, az a legvilágosabban kitűnik az 1549. s köv. sorokból, hol Faust így méltatlankodik: Entbehren sollst du ! sollst entbehren, Das ist der ewige Gesang

... Der selbst die Ahnung jeder Lust Mit eigensinnigem Krittel mindert, Die Schöpfung meiner regen Brust Mit tausend Lebensfratzen hindert. Auch muss ich, wenn die Nacht sich niedersenkt, Mich ängstlich auf das Lager strecken. Auch da wird keine Bast geschenkt Mich werden wilde Träume schrecken». 1 NB. : a 3356. s köv. sorok már az Urfaustban is megvannak.