Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre
"kiemeltünk, itt is hangsúlyozzuk, hogy a külső forma nem czél nála, hanem önkénytelenül használja. S hogy mégis találhatók leveiben szónoki elemek, ugyanannak a heves, vérmes természetnek következménye, .a mely leveleiben is megnyilvánul. A ki élete czélját isteni küldője parancsából szónoklással, tanítással volt megvalósítandó s a ki az akkor ismert világ legnagyobb részét bejárta térítő munkájában, csak természetes, hogy nagyon sajátjává tette a szónoklást, úgyhogy még Athén piaczán is volt bátorsága vitába elegyedni a görögökkel, nagy tömeg előtt nyilvánosan fellépni és beszédet mondani. Épen e miatt nem lehetetlen, hogy foglalkozott a szónoklattal. S azon közvetlen hangnál fogva, a mely a levélnek sajátja, beléjük vihette a szónoklat sajátságait, úgyhogy szinte leírt beszédnek képzelhetnők őket, de viszont épen e miatt nem szabad a szónoki beszéd sajátságait szigorú mértékkel keresni bennök. A mint leveleinek nyelvezetében, itt is az a czél lebegett szeme előtt, hogy az Isten országának igazságait minél kézzel foghatóbban tegye világossá, nem pedig az, hogy mint Thukydides xx^jxa dç àei-t írjon — holott akarata ellenére is az lett — ugyanígy rendelte a szónoklást is ezen czélja szolgálatába, úgyhogy nagyon találó szent Ágoston mondása: sicut ergo apostolum praecepta eloquentiae secutum fuisse non dicimus, ita quod eius sapientiam secuta sit eloquentia non negamus. 1 írásmódját pedig jól jellemzi Deissmann: 2 «Er hat ganz unbefangen geschrieben, unbefangener, als Augustinus in seinen Konfessionen und als die anderen grossen Lehrer in ihren nicht selten auf die Öffentlichkeit mitberechneten Briefen». 6. Az apostol leveleiről szólva fordítsunk egy kis figyelmet leveleinek külsejére is, nem mint szónoki művekre, hanem mint levelekre. Nem akarjuk azt mondani, hogy az apostol, a mikor gondolatai közlésére ezt a formát választotta, korának divatához alkalmazkodott. A hellenistikus korszakban ugyanis a levél és hypomneuma új irodalmi műfajokként tűnnek fel. Ezek valóban elküldött levelek voltak s a helyett hogy értekezésben közölte volna távol levő testvéreivel tanítását, ezt az alakot választotta, mint a mely közvetlen hangjánál fogva legtermészetesebben helyettesíthette a távol levő apostolt. De terjedelmüknél fogva messze föléje emelkednek kora leveleinek, a minőket nap-nap után hoznak felszínre az újabb ásatások; messze kiemelkednek a közönséges értelemben vett levél kereteiből s azért valódi irodalmi műfajnak tekinthetők. A levélnek idők folyamán meghatározott külső formája fejlődött ki ; nevezetesen a levél elején és végén üdvözletét küldte az író. 3 Ha az 1 De doctrina Christiana IV. 7. 2 I. m. 175. 1. 3 V. ö. Ferdinandus Ziemann, De epistularum Graecarum formulis sollemnibus quaestiones selectae. Berl. Phil. Wochenschrift. 1912. 11. sz. 332. és köv. 11. A pannonhalmi töapáts. főisk. évkönyve. 8