Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

mert így elkerülhette azt, hogy ne jusson Sokrates sorsára. Gyakran használja hasonlatul a rabszolgák felszabadítását.

1 Ilyen a görög világra czélozó kifejezések még az evangelium = örömhír, mysterium, szobrászat stb. Mindezekből Curtius

2 azt a következtetést vonja le, hogy az apostol nem úgy tanulta meg a görög nyelvet, mint a hithirdetők a benszülöttekét, hogy a legszükségesebbekben megértessék magukat; Pál nem missiója számára tanulta a görög nyelvet, hanem benne nevelkedett fel. S valóban sokat kellett e nyelvvel foglalkoznia, a görög világot tanulmányoznia, mert csak így érthető meg mindkét téren való jártassága, a melyet ha nem is mondunk rendkívülinek,

3 de elvitatni nem lehet. Hogy képzetvilágára ily mély hatást gyakorolt a görög világ, azon nem lehet csak oly röviden átsiklani, mint Norden teszi,

4 a ki egy-két sorban végez ezzel mondván, hogy ugyanígy kell megítélni őket, mint a Menander-féle idézetet, a mely csak közmondás s közben szent Jeromost is megvádolja azzal, hogy érdekében volt azt állítani, hogy az apostol profán írókat olvasott. Ugyan miért lett volna érdeke? Szent Pál rhetorikájáról szólva nagyon helyesen emeli ki Erdős : «minthogy az apostol levelei természetöknél és rendeltetésüknél fogva is nem szónoki, hanem tanítói és intelmi jellegűek, ez okból nem kell bennök szónoki fordulatokat keresnünk. Annál meglepőbb tehát, ha a gyakorta zsúfolt mondatok és hyperbolikus kifejezések rendén ilyen rhetori alakzatokkal találkozunk».

5 Rhetorikájának vizsgálatában is tehát ugyanazon elv az irányadó, mint nyelvezetének vizsgálatában, csakhogy itt már nem találkozunk annyi ellen véleménynyel, mint a másik kérdésben. Norden

6 sem tud kitérni a bizonyítékok súlya elől, hanem elismeri, hogy kellett rhetorikával foglalkoznia, ha nem is járt a szónoklat nagy mestereinek iskolájába. Clemen is

7 azt állítja, hogy foglalkozott a szónoklat művészetével, a nélkül azonban, hogy külön, tüzetesen tanulta volna. Valóban leveleiben megtalálható a szónoki beszéd sok sajátsága, jellemző tulajdonsága. Használja a beszéd díszítésére szolgáló szónoki figurákat p. o. paronomosia, anaphora, parallelismus, antithesis stb., körmondatokban is kedvét leli, bár nem egyszer nem sikerülnek neki. Nagy vonásokban meghatározhatók ugyan leveleiben a szónoki beszéd szokott részei, felosztásai, mégsem lehet azt állítani, hogy leveleinek külső szépségét ezekkel szándékosan akarta emelni. Mint nyelvével, ezen képességével is csak azt mutatja, hogy tudott volna, mert megvolt az alapja és tudása, kifogástalant is alkotni. A mit nyelvezetéről szólva 1 Deissmann : Licht vom Osten. Tübingen, 19092—3—44. 11.2 I. m. 934. 1. 3 Jelent meg már ilyen mű is : De stupenda eruditione Pauli. 4 I. m. 498. 2. j. 5 i. m. 117. 1. 6 1. m. 507. 1. 7 I. m. 67—68. II.