Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából

skamr (rövid) comp, skemre superl. sjcemstr; smár (kicsiny) « smœre « smœstr; stórr (nagy) « starre « stßrstr; ungr (fiatal) « yngre « yngrstr. Miként az északi nyelvek közöl az óizl., úgy a nyugati germ.-ban a német mutatja ezen umlautot legszabályosabban. A többi nyugati germ. nyelvjárás úgy látszik inkább az -oz- és -őst- suffixumokkal képezte a közép- és felsőfokot. Az agsz-ról Sievers (Ang.— s. Gr.

3 310. §.) azt mondja: «Nur wenige adjectiva haben im Superlativ, wie im comporativ i-umlaut: eald (öreg) ieldest; lonf (hosszú) -lenkest; strong (szűk, szigorú) -strengest; jeonf (fiatal) -finfest; sceort (rövid) -scyrtest.» A mi most már a németet közelebbről illeti, ezen umlaut a rövid -a- gyökérhangzójuaknál már az ófn-ben, a többieknél pedig a kfn-ben általánosan kifejlődött, ha fokozása a germ. -iz- ist- képzőkkel történt. De miként már a gótban az a-thematikusok mindakétféle módon, -iz- és -óz- suffixumokkal képezhették a fokozást, úgy megvolt ez a nyugati germ.-ban,. tehát a németben is. Innen van egy és ugyanazon melléknév fokozásánál az umlaut ingadozása a kfn-ben : elter és a Iter, lenger és lunger,, groezer és grozer (Weinhold; Mhd. Gr.

2 312. §.). Az umlaut jó megkülönböztető jel lévén a kfn-ben és méginkább az újfn-ben mindig jobban terjedt, úgyhogy a mai németre vonatkozólag azt lehet mondani, hogy az umlaut a legtöbb umlautképes melléknév fokozásában föllép : «Die meisten umlautsfähigen Wörter erhalten im Komparativ und Superlativ den Umlaut» (Heyse-Lyon : Deutsche Gramm,.'

17 270. old. 8.) : alt : älter, ältest, hart-härter, kalt-kälter, arm-ärmer, scharfschärfer, krank-kränker, schwarz-schwärzer, stark-stärker, klug-klüger, warm-wärmer, gross-grösser, rot-röter, jung-jünger, kurz-kürzer . . . etc. Természetesen a nyelvjárások akárhányszor itt tovább mennek, különösen az umlautot kedvelő középnémet, frank nyelvjárások. Még a bajorosztr. nyelvjárások is mutatnak néha umlautot, hol az irod-ny. nem ismeri: gerade középfoka a baj.-osztr.-ban: gr'edd, braun-bräund, voll-foelh,. gesundgsindd, nass-noessd, schmal-smöh, etc.

1 Természetes, hogy a nyelvjárások hatása alatt ilyeneknél az irod. nyelvben is akárhányszor ingadozó az umlaut. 106. Kutassuk most már ezen északi és nyugati germ., umlautot inducáló i-elemet az ősgerm. ill. idg-ban. A közép- és fölsőfok képzője az idg-ban -ies/ios, -is meg -is-to-. Az ősgerm.-ban a középfok eredeti idg ablautváltozásai nem maradtak meg : az összes esetekben a gyönge 1 Legyen szabad a szerzőnek : («Lautlehre der heanzischen Mundart.» Leipzig, 1910) czimű kis munkája 112. old-ára utalni, hol a baj.-osztr. nyelvjárások gazdag umlaut-járói némi fogalmat alkothatni.