Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából

hladan — hledis-hledit = megrakni (a szekeret). Az óészaki s a többi nyugoti nyelvek tanúsága szerint ide tartoznak a reduplicáló igék is. mert ezek is umlautosak a sg. 2., 3. sz.-ben, ha praes. vocalisuk umlautképes. Lásd Braune : Althochd. Gr.

2 306. anm. 1. ; Gallée-Lochner: Altsächs. Gr.

2 398. anm. 3. «Die 2. u. 3. prs. sg. haben umlaut: fellit, gengit, giweldit etc., zu fallan, gangan, giwaldan.» Ezt az umlautot mutatják tehát: la) fallan '= esni), •—• fellis- fellit, gangan = menni), — g engis-gengit, haltan = tartani), — heltis-heltit, waltan = uralkodni), — weltis-weltit, scalten = lökni), — sceltis-sceltit, spaltan hasítani), —: speltis-speltit, salzan '= sózni), — selzis-selzit, faldan ránczosít), — feldis-feldit, blantan = keverni), — blentis-blentit, ivallan = forrni), — wellis-wellit, bannan = számkivetni, átkozni), — bennis-bennü spannan = fogni, kifeszíteni), — spennis-spennit, 7Î5. Végül még idetartoznak a II. abl-sor igéi, hol a germ, euhang a sg. 2., 3. sz.-ben a köv. thematicus i hatása folytán umlautot szenved. Ezen umlaut folytán létrejött hangzó az egyes nyelvekben nem egyforma. Az óészakiban a sg. 2., 3. sz-ben y vocalisuk van : óé. biopa a praes. 2. sz. byf>r, v. slciota (schiessen, lőni) praes. 2. sg. shytr. Ezen északi y természetesen az előzetesen átváltozott dipth. összevonása útján keletkezett. (Noreen Altnord. Gr. I

3 60 §. 11, 12. és 517. §.) — Ép így van az angolszászban : céosan (gót kiusan = választani) sg. 3. sz. : cíesd > cysd; hréoivan (bánni, reuen) sg. 3. sz. hriewd > hryívd (Sievers Ang-sachs Gr

3 100 §.) Az ószászban mint iu lép föl ezen umlaut: biodan: biudis, biudid; Iceosan: Husid; fliotan: fliutis, -id (Gallée-Lochner

1 103 §.) Az ófnben szintén mint — m-t ismerjük a germ, eu, ill. ófn eo io hang umlautos megfelelőjét: ziohan: ziuhis, ziuhit, beotan: biutis,-it. Természetes, hogy itt nem a diphth. első eleméről van szó, hanem a másodiknak, az o-nak umlautjáról. Az ide tartozó igék a germ.-ban elég nagyszámúak lehettek. Az ófn-ben a következők tartoznak ide: lia) hliofâan-hliuffîis, -it (= kisorsolni, sors útján kapni), beotan-biutis, -it (= nyújtani), gioffîan-giufâis, -it (== önteni), siodan-siudis, -it (= főzni-főlni), kiosan-lciusis, -it (= választ), ziohan-ziuhis, -it (= húz, von),