Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

fontolás tárgyává volna teendő, hogy lehetne a tanárjelöltekkel seminariumi gyakorlatokat, próbaelőadásokat tartani,

1 de behatóbban sem tanárértekezleten, sem bizottsági tárgyaláson nem foglalkoztak a kérdéssel. A tanárképzői előadások nyelve a repetentián, III. évi bölcseleti tanfolyamon latin volt. Az ujabb időben, nem számítva természetesen a német nyelvből és irodalomból tartott előadásokat, melyeket a nyelvi gyakorlás miatt sem lehet csak magyarul tartani, az összes tárgyak tanítása magyar nyelven történik. A tanárképzőn tankönyvekről igazában csak a régebbi időben beszélhetünk. Valószínű, hogy Pannonhalmán is azokat a könyveket használták, melyeket Bakonybélben, hol a klasszikus tanulmányokra Grigely József Institutiones oratoriae, Antiquitates Graecorum, Selecta exempla orationum, Institutiones poeticae, Institutiones grammaticae, Schönvisner István Compendium antiquitatum Romanorum, aesthetikára talán Krug Geschmackslehre oder Aesthetik, paedagogiára Szilasy János neveléstana, diplomatikára Schwartner Márton Introductio in rem diplomaticam cz. műve voltak a vezérfonalak. Ma a tanárok saját kutatásuk eredményein kívül fölhasználják a tanárvizsgáló bizottság tagjainak, az ú. n. kérdező tanároknak munkáit, az egyetemi előadásokat, a szakfolyóiratokban megjelenő dolgozatokat s bízvást mondhatni: a tanárképzés czéljaira használható szakirodalmat. VI. A hittudományi oktatás. Bevezetőleg érintettük, hogy a pannonhalmi monostorban kezdettől fogva megvolt a hittudományi oktatás. Hogy azonban mily mértékű volt, arról nem tudunk. A későbbi időkben még csak külső nyoma sem mutatkozik, hogy a pannonbaimi iskolában a hittudományok oktatásával foglalkoztak. Mivel azonban a monostornak növendékei, alszerpapjai, szerpapjai voltak (1216—1233),

2 tehát a hittudomány tanítása sem szünetelhetett. 1336-ban megjelent XII. Benedek pápa rendelete, mely szerint, «minthogy a szorgalmas olvasással a tudomány gyöngye szerezhető meg s a szentírás tanulmányozásával mélyebben hatolhatni be az isteni fölség megismerésébe, az emberi jog megismerésével pedig a lélek okulást nyer és biztosabban rájő az igazságra», minden, eléggé vagyonos benczés apátságban kellett tanítónak lennie, ki nyelvtanra, logikára, bölcseletre s egyházjogra oktassa az ifjú nemzedéket. A még kezdetleges theologiai oktatás idején ez a tanító alkalmasint a hittudományokba is beve1 Jk. III. 32. 1. 2 A pannonhalmi Szent-Benedek-R. tört. I. 535. 1.