Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából

hangzó ; mert ezt a zöngétlenséget az előző -s-megőrző hatásának kell tulajdonítanunk. így vélekedik Kluge is (Nom. Stammt. 210. §.) az ófn antarisk képzést ugyanis ekkép reconstruálja: «grundform: anteriskós Willmanns (II, 355, 2) a kfn. hübisch-hői következtet suffix u mos hangsúlyra, de nem dönt az -i- vagy az -(^-hangsúlyos volta között. Látszat szerint az i-t véli hangsúlyosnak. Azonban példájára maga sem helyez nagy súlyt. Még valószínűbb a véghangsúlyozás a képző germ-iskjaalakjánál. Mert a mint már láttuk, a jfä-tövek az idg és ősgerm.-ban általában véghangsúlyosak voltak. De ilyen -isJcja-képzés igen kevés van. Kluge (Nom. Stammb. 69. §.) mindössze hármat sorol föl: ófn hiwiski (család) óalném. gumiski (senatus, férfiak tanácsa) és agsz. Viennese (— emberiség). Ili). Az -iska- a germ.-ban mellékneveket képez, melyek általában hozzátartozást, származást, kicsinyítést, utánzást fejeznek ki. Általában umlaut fejlődik előtte, ha a nyelvek speciális viszonyai meg nem akadályozzák. Ilyen német képzések a következők : (Kluge : Nom. Stammb. 210. §.) (Wimanns II, 356. §.) : ófn : ivalahisc, kfn : ivelhisch újfn : wiilsch (= olasz) ; « diutisc « diutsch (tüts) « deutsch (= német) ; « frencisc « f

renkisch « fränkisch (=' frankos) ; « ant(a)risc « endersc « = idegenből való; « irdisc újfn irdisch = földi, « dorfisc « dörfisch = falusias, kfn sechsisch (< Sachse), « swebisch (< Swoebe), kfn: elbisch (< alp) megbabonázva, « tœresch = töricht ~ e sztélén (nyj. siket.) ószász : mannisc ófn menisch = mensch = férfias, ember ; kfn : biurisch = bäuerisch = parasztos ; « hövisch — udvarias ; « nerrisch — närrisch — bolond ; « römisch — római ; újfn : bübisch = gyerekes, durva ; « abgöttisch = istenes ; « spöttisch — csúfolódó ; « abergläubisch = gyanakodó ; « argwöhnisch — gyanakodó ; « höhnisch = gúnyoros ; « zänkisch = pörlekedő ; « städtisch = városias ; « jüdisch = zsidós ; « pfäffisch = papos ;