Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából

tételt: «Man kann die Gesamtverhältnisse der idg Sprachen dahin charakterisieren, dass es oxytonierte und paroxytonierte Bildungen gab, in denen der Akzent völlig fest war». Ezt Hirt, Osthoff, Kluge és Noreen fölfogásával szemben hangoztatja. Különösen ez utóbbi legerősebb argumentumát az e/o- névszótövek ősgerm., változó hangsúlya mellett, az úgvnev. gramm, mássalhangzócserét teljesen megdönti : «Aber nirgends so sehr wie hier, sieht man, wie unzureichend der grammatische Wechsel für die Bestimmung des Akzentes im Grunde ist». Hirt be is bizonyítja tételét az egyes szavak megszilárdult hangsúlyáról. A legtöbb esetben végeredményképen az e/o névszavak themavocalisának hangsúlyos voltához jut, így (303. §.) a deverbalis -tó-, (305) -nő- (306) -ró- (307) -mó- cselekvő személyt jelentő e/o- névszóknál; de nagyjában ilyen eredményre jut a denominalis képzésű e/o tövekre vonatkozólag is (311. §. 275. old.) «Ich glaube aus dem Folgenden ergibt sich die Tatsache mit ziemlicher Deutlichkeit, dass die secudären Ableitungen ursprünglich das Suffix betonen.» Ezek után most már kimondhatjuk azt, hogy az idg deverbalis és denominalis e/o-tövek is általában az e/o-themavocalist hangsúlyozták. Ha pedig ez így van, akkor az idg -ela- képzőnek -l- előtti magánhangzóját eredetileg hangsúlyos themavocalisnak kell tekintenünk; így tehát a germ, -ila(n) képző i-elemének csupa hangsúlyos idg hang felel meg. Ezen idg hangsúlyozás talán még megvan a gör. -Io- képzésekben : vauiíXog, ayxó

Aoç, -zpwpuXoç, vjSuXoç, etc. De lehetséges, hogy az -ila(n) képzőnek nem első, hanem második vocalisa volt a hangsúlyos, mert vagy az o- deci., vagy a conson. -ndecl.-hoz sorolandók e képzések. De mindkettőről láttuk, hogy a themavocalist hangsúlyozták az idg.-ban. 109. Foglaljuk össze eddigi érvelésünket: e képzések alapszavául eredetileg a leggyöngébb igei ablaut-fok szolgált, ez tehát főhangsúlyt eredetileg nem viselt; a képző mindkét magánhangzójának hangsúlyos volta mellett szólnak argumentumok: tehát csak annyit állapíthatunk meg biztosan, hogy ezen képzések gyökérvocalisa eredetileg nem volt főhangsúlyos. így e képzések is teljes összhangzásban vannak azon föltevésünkkel, hogy a germ, umlautot szenvedő gyökérhangzók nem viselték a szó főhangsúlyát. 9. Az : -ina-, (i)hin- (i)lin képzők. 110. Az idg -ín- képzésekre már egy ízben (85. §.) kiterjeszkedtünk. De ott csak azon alakját tárgyaltuk, mely az idg -ven- egyik ablautfokának vehető és még más elemekkel nem bőrült ; most e,zen -in- testesebb, bővültebb alakjait kutatjuk az umlaut-ra és az idg hangsúlyra való tekintettel.