Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre
A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából
újfn fliegen, germ. ~*flleugan ige : ¥fiug tövéből : *flugi. — GussGüsse az újfn giessen, gót: giutan, germ. *geutan: *gut-tövéből: *guti. — ZugZüge: újfn ziehen, g tiuhan-tugans leggyöngébb ablautfokából : Hugból: Hugi. — Yernumft-Vernümfte: újfn vernehmen, g. niman (part. praet. numans) ige leggyöngébb foka 'num : numti; itt már germ, -ti a képző, az f hang valószínűleg átmeneti hang (Bahder: Verbalabstr. 70. o.). Schlag: Schläge-gót : slahan-sloh-slahans ige rövid a hangzós és zöngés végű tövéből: *slag : Mslagi- etc. Ezen példák eléggé mutatják, hogy a deverbalis i-tövek az ige leggyöngébb ablautfokú gyökeréből képződnek, s ez azt bizonyítja, hogy ezen gyökerük az idg-ban nem viselhette a sz<"> főhangsúlyát. Ha pedig nem a gyökérhangzó viselte, akkor legtöbbször csak az -i képző viselhette, miként a következő szám utolsóelőtti bekezdésében kimutatjuk. Hogy nem a gyökérvocalis, hanem a suffixum volt a hangsúlyos, azt a Ferner-törvény segítségével is bizonyíthatjuk. A hol grammatikai mássalhangzócsere lehetségessé tette, mindenütt a zöngés mássalhangzó lépett fel a gyökér végén, s ez csak úgy lehetséges a Ferner törv. szerint, ha az előző vocalis nem viselte az idg, ősgerm. főszóhangsúlyt; ezt mutatják: Schlag, Flug, Lüge, az angsz. hyfe, ryje, he$e, byje, cyre, dryre, lyre stb. képzések. Természetesen a -ti suffixummal képzettek ezen zöngés hangot a t előtt nem mutathatják, mert ezen t előtt a neszhangok mind zöngétlen spiránsokká (f + t, h + t, s + t) váltak s aztán a t hangot is megőrizték az elváltozástól. De úgy hiszem, a fölsorolt esetek eléggé bizonyítják a Ferner-féle törv. alapján a gyökérvocalis hangsúlytalan voltát. 88. Eddigi bizonyításunkban csak arra szorítkoztunk, hogy lehetőleg a gyökérvocalis hangsúlytalanságát kimutassuk. Lássuk most már a képző főhangsúlya mellett szóló positiv érveket. Ezen thematikus elem hangsúlyos volta mellett bizonyít az a föltűnő tény, hogy ablautos teljes foka (-ei [ oi) oly esetekben is szerepel, midőn más tövek csakis a thema-vocalis gyöngefokát mutatják: «Die Verteilung der Stufen hat das Auffallende, dass zwei sonst überall schwach geltende Kasus Vollstufe des Suffixes aufweisen : nämlich Gen. u. Dat. Sg. . . . Ausserdem erscheint .Dehnstufe im Lokativ Sing: idg *noJctêiy> • ( Streither g : Urg. Gr. 156. §.). Streitberg e tövek hangsúlyáról azt vallja, hogy változó volt; ezt bizonyítja a gót zöngétlen végmássalhangzós gyökereknek, és a többi nyelvek ugyanilyen zöngésvégű gyökereknek 'egymás mellé állításával. Azonban láttuk az idg hangsúlyról szóló általános részben, hogy változó hangsúly az ősgerm. i-decl. számára nem igen fogadható el. Részemről sokkal hajlandóbb volnék az ilyen gót alakokat speciális gót kiegyenlítődéseknek venni: a gót slcihs : a ném. Schlag, ósz slegi, ansgz. 22
