Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából

tárgyalja, högy idg e az erős szóhangsúly megvonása által o-vá lesz, mely o-hang ekkor csak a szó mellékhangsúlyát viseli. [Der idg. Abl. §. 782.) «Der qualitative Ablaut besteht nach allgemeiner Ansicht in dem Wechsel der in der Vollstufe auftretenden Vokale mit o. Doch kommt wesentlich I in Betracht, dem in zahlreichen Fällen o zur Seite tritt. Dieses o wird gewöhnlich — (nach Mahlow die langen Vokale A E 0 161, Fick G. G. A. 1880. 417 ff. und Möller P. Br. Btr. 7. 489. 496. ff.) — als aus dem igd. Svarita, dem Nach- oder Nebenton, entstanden angesehen, aber diese Ansicht ist neuerdings besonders von Kretschmer K. Z. 31, 366 ff. und Baudouin de Courtenay I. F. 4, 53. ff. bekämpft worden, ohne dass ihre Einwendungen alle Forscher überzeugt hätten». Hirt folytatólagos fejtegetéseiben kimutatja, hogy alapjában mégis igaz a Kretschmertöl kétségbevont nézet ; fejtegetéseit így végzi : «Ich glaube aus allen diesen Tatsachen folgern zu dürfen, dass das Gesetz, dem die meisten Sprachforscher zugestimmt haben, richtig ist.» (Der idg. Abi. §. 789.) Ha tehát az idg e—o ablautos hangcserében o mindig a főhangsúly elvesztésével és meliékhangsúlylval jár együtt, e pedig a hangsúlyosság megmaradásával jár együtt, abból következik, hogy a thematikus igék 2. és 3. személyében az idg e (ill. germ. ï) themavocalison volt az idg. főhangsúly, mert különben o vocalismusnak kellett volna föllépnie; tehát idg ghebhési, ghebhéti. Bár újabban ismét kétkedően fogadták Hirtnek ablautelméletét, így Sütterlin (I. F. 1909. 55. old.): «Die früher allein verwertete Abstufung der Tonstärke ist ja in der letzten Zeit nicht mehr so sehr dafür in Anspruch genommen worden», mégis támaszkodtam rá; a vele való érvelésnek természetesen nem lehet több czélja, mint a következő érvekkel együtt nézetünk mellett bizonyítani. Nem tulajdonítok tehát ezen egy érvnek döntő jelentősséget! G4. A germ, ablautos igék mind thematikus igék ; igen csekély kivétel van ez alól; ezeket a germ, gramm, mint rendhagyó igéket tárgyalja. Az erős igék a germ.-ban mind e/o themavocalissal bírnak és az úgynevezett e/o osztályát alkotják a gerrn. igéknek. A germ, nyelvészet ezen e/o igéknek kétféle csoportját különbözteti meg az ősgerm.-ra vonatkozólag: 1) gyökérhangsúlyosok (wurzelbetonte), 2) képzőhangsúlylyal bírók (suffixbetonte) csoportját. 65. Hogy a k é p z ő hangsúllyal bírók a praes. ind. sg. 2., 3. sz.-ben az i d g e-themavocalist hangsúlyozták, az természetes. És ezek a germ, hangsúly megváltozásáig ezt a hangsúlyozást meg is tartották. Ide tartoznak mindama gerrn. erős igék, melyek zöngés mássalhangzóval zárják a gyökerüket, Verner törvénye szerint ugyanis a zöngés spiráns (ill. explosiva) az előző vocalis hangsúlytalansága esetén lép föl. — A germ, időben ezen igék már külön csoportot nem alkottak, összeestek a. gyökér-