Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

Az umlaut fogalmának fejlődése

e-hang lassankint fejlődött ki, s aztán e többesszámú tőben állandó lett ; a beszélőnek, mikor mondatában határozott umlautos szót használ, soha sincsen szüksége az umlautnélküli formára, hogy abból esetről-esetre az umlautosat megalakítsa. Sok esetben nem is volna lehetséges, így midőn a szónok nincs is már umlaut nélküli alakja. Az umlautos szóformák épúgy, mint az umlaut nélküliek egymástól teljesen elkülönített képzetekként ill. emlékképek gyanánt léteznek a beszélő lelkében, a belső nyelvben. h) Az umlaut-fogalom körének bővülése. 37. Az umlaut-fogalom fejlődése történetében rá kell még mutatnunk arra a nagyon is tágkörű értelmezésre, a melyet legújabban a német; az északi, skandináv nyelvészek pedig már régebben is adtak az umlautnak. Tudjuk, hogy az északi grammatikusok már kezdettől fogva tágabb értelmében használták az umlaut, 'omljud' fogalmát. Már Grimm Jakab is elismerte az északi nyelvek történetében az w-umlaut-ot. Ugyancsak régóta használják az i >e, u > o változásokra az inducáló hang után nevezett 'a-umlaut' terminust is. Ok tehát ezen hangtani jelenségeket is az umlaut körébe vonták; azonban a német .nyelvtudósok, a mint csakamar látni fogjuk, még ma is ragaszkodnak Grimm Jakab terminisához, a "brechung'-hoz. E téren különben a nyelvészeknél némi nemzeti sovinismus vehető észre. Az angolok például sem az "ablaut', sem az umlaut' szavakat nem fogadták el. Az 'ablaut'-ot 'apophonia'-nak mondják, az 'umlaut' fogalmát pedig «metaphonia» szóval jelölik; azonban a dán-svéd-norvég tudósok elfogadták a német terminust és Klopstock 'umlaut' szavát lefordították 'omljud'-ra. A svéd Blomberg már 1865-ben (Bidrag till den germaniska omlj udsläran... Upsala), valamint 1877-ben az ugyancsak svéd Leffler («Om v-omljudet af i... Upsala») és még korábban: «Bidrag tili läran om i-omljudet»-ben (Nord. Tidskrift for Filol. og Paed. Ny raekke II.) az umlaut (omljud) szót már mint általános ismert terminust használják. Igen nagy ezen két férfiú érdeme az északi nyelvek umlautjai történeti lefolyásának kutatása terén. A fogalma tisztázásához annyiban járultak hozzá, a mennyiben Blomberg először osztja fel az umlautot er ős és gyenge umlautra. Az elsőn azt érti, mely a szó hangzóját minden esetben, v. minden időben és személyben érte, tehát hang-c serét nem hagyott hátra ; ezt Edzardi (P. B. Beitr. IV. 145. o.) 'S t a m m-u miau t'-nak nevezi ; a gyenge umlaut pedig az volna, mely a flexióban hangcserét hagyott hátra, tehát a flexiónak csakis egyes alakjaiban lépett föl, (pld. csak a többesben v. csak az ind. praes. sg. 2. 3. szem.-ben,) ezt Édzardi 'Flexi onsu m 1 a u t'-nak nevezi.