Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre
Az umlaut fogalmának fejlődése
get tesz fel. Az umlaut egyes eseteiben hirtelen hangváltozást is elfogad, ha t. i. egyszerre, egy actussal, egy időben színezi a következő inducáló hang az előző mássalhangzót is, meg az ez előtt álló magánhangzót is. «Wo ein Vokal auf diese Weise eine Umfärbung erfährt,, wird die spezifische Artikulation des inducierenden Vokals wohl immer auch in die Artikulation der trennenden Konsonanz aufgenommen. Es kann beides in einem und demselben Akt erfolgen, in welchem Fall der Lautwandel ein springender ist». Azonban, hogy hirtelen alakuljon át a consonans és tővocalis, azt nem igen lehet elfogadni. Már sokkal figyelemre méltóbb Brugmann következő megkülönböztetése, nem mintha a valóságot igazabban fejezné ki, hanem mert megkülönböztetésével jobban megérteti a dolgot. «Aber es kann auch zunächst nur die Konsonanz infiziert werden und hinterher erst auch der Nachbarvokal ; bei der Umfärbung dieses Vokales, dem zweiten Akt der Lautbewegung, ist dann wohl meistens nicht bloss die bereits infizierte Konsonanz wirksam, sondern zugleich der Nachbarvokal.» Ez utóbbi csak akkor, ha még megvan, a mint a jegyzetekben Brugmann maga megszorítja állítását. g) Az unilaut" psycliophysikai jegyeinek megállapítása. 31. Az umlaut lényegét hangphysiologiai szempontból manap tisztázottnak tekinthetjük. Az érdem ebben a kiváló német phonetikusoké. Minthogy azonban a nyelv nem tisztán physikai jelenség, hanem psychikai működés is, ezért az umlaut-ot ; mint nyelvi jelenséget, psychikai szempontból is vizsgálták; fogalmát, mivoltát, lényegét e szempontból is megállapították. Az umlaut e szempontból a nyelvi hangképzetek anticipáló társulása. Kiterjeszkedik az egyik jegyre, az anticipátióra mint psychikai tényre, röviden és szabatosan Sievers is, mégpedig «Grundzüge der Phonetik»-czímü művének már legelső, 1876-ban megjelent kiadásában; s e magyarázatát szószerint fönntartotta 1901-ben megjelent 5. kiadásában is (Grundzüge x 30. §., Grundzüge 5 750. §.) : «Es wird die Sache wohl so aufzufassen sein, dass dem Sprecher die besonders charakteristischen Teile der Articulation folgender Laute besonders lebhaft vorschweben, und dass demzufolge die Auslösung derjenigen Nerventätigkeit, welche zur Erzeugung dieser Articulationsbewegung dient, vor der ihr eigentlich zustehenden Zeit erfolgt.» Az umlaut fogalmának másik jegye az assimilatió ; tehát ugyanazon psychikai folyamatokkal és motívumokkal magyarázandó, melyekkel általában a nyelvbeli assimilatió ; a sok közöl a legfőbb tényező az assimilatiónál, — bár erélyes ellentmondásokra talál e nézet (Wandt V: Die Spraehe 7 2 416), mindamellett csekély magam is azt hiszem,
