Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre
Az umlaut fogalmának fejlődése
der mitte stehenden i oder dessen doppelung i bei. Späterhin hat das das i vertretende e dieselbe Kraft. Im nordischen zieht auch u einen ähnlichen, doch verschiedenen umlaut nach sich. Beide i und u können in gewissen fällen hinten abgeworfen werden, und ihre Wirkung, der umlaut, bleibt dennoch stehen (versteckter umlaut).» Grimm e definitiójából látható, hogy ő neki az umlautról teljesen kiforrott, tiszta és mai szempontból is alig kifogásolható, helyes nézete volt. A mi fölfogásában téves, az épen a magánhangzókról való helytelen nézetéből következik. Hogy ő az ind. praes. 2, 3. sz.-ben a faran-feris-ferit umlaut-hoz hasonlóan nem ismeri el a géban, gibis, gibit-ïéle igék hangváltozását is umlautnak, hanem ezen i gyökérvokálist tartja, a gótra is támaszkodva, eredetinek, az épen az ő magánhangzórendszeréből következik. Nála az umlaut: trüb un g. Az e—i változásról ezért azt mondja (Deutsche Gr. I. 82.): «Näher erwogen vermag ich keinen umlaut des e in « anzunehmen, denn der umlaut trübt den reinen vocal, i aber ist selbst einfacher reiner laut.» Nála csak az a, o, u hangok, mint tiszták ('reine ungetrübte') képesek umlautra, trübungra; de a már «getrübt» ä, ö, ü hangok, valamint az e, nem szenvedhetnek többé umlautot, trüb un got; úgyis ily színezetűek már. ----- Itt az alapja annak is, miért nem ismerhetett ő a-umlaut-ot mai értelemben véve. Az a-umlaut ugyanis az u > o, i > e, e > a stb. változásokat idézi elő, de ily változás Grimm rendszere szerint nem lehet «trübung» « Verdünnung», tehát nem foghatta fel umlautnak sem. 18. Nála, a mint ezekből is látható, az umlaut lényege: trübung, Verdünnung. Hogy ezen trübung, Verdünnung alatt Grimm hosszú, lassankinti, fokozatonkinti átváltozást (lautwandel) vagy esetrőlesetre történő hirtelen hangváltozást (lautwechsel) értett-e, nem állapítható meg. Hogy mi ez a trübung, Verdünnung, azt Grimm sehol közelebbről meg nem állapítja. Valószínűleg a Gottsched adta acustikai magyarázat alapján kell felfogni. Az umlaut lényegét, hogy az tulajdonkép a s s i m i 1 a t i ó, Grimm még nem ismerte fel. Ellenkezőleg az umlautot az assimilatiónak melléje rendeli, nem alája. (D. Gr. I, 576.) De a két jelenség hasonlóságáról volt zavaros, homályos sejtelme: «Die ähnlichkeit und unähnlichkeit dieser assimilation mit dem umlaut springt in die äugen.» (D. Gr. I, 117. o. jegyz.) Grimm e fölfogása az 1848-ban először, 1853-ban másodszor megjelent: « Geschichte der deutschen Sprache» czimű müvében sem változott, (i. mű 193. o.) Defmitiójában azonban a legfontosabb az umlaut okának megismerése és hatása különböző módjainak megállapítása. Hogy egy következő vocalis idézi elő a hangváltozást, csak az umlaut szempontjából lényeges. Az a megfigyelése azonban, hogy ez ok még akkor
