Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

Az umlaut fogalmának fejlődése

hogy történeti érzéke igen kevés volt. Furcsáknak találjuk az ilyen nyilatkozatait: (« Vollständigere und Neuerläuterte Deutsche Sprachkunst» ... 1776-iki kiadás 193. old.) «Die vernünftigsten Gründe geben es nämlich, dass alle europäischen Sprachen von der alten celtischen, und scythischen ihren Ursprung genommen haben». Mindamellett az óriási anyag, melyet nyelvtanában földolgozott, ennek szigorú, logikus rendszere önkéntelenül is elismerésre kényszerítik az embert. — Ezért méltányosnak találom az ő nézeteivel is foglalkozni. Miként ő, úgy vélekedett az 'umlaut' jelenségéről korának egész tudományos világa. — E téren is megállapítható a történeti, oknyomozó irány teljes hiánya. Gottsched beszél ugyan e jelenségről idézett könyvének 47, 48, 223, 230, 232, 240, 258, 329, 330, 347. oldalain, de sehol egyetlen homályos czélzással sem sejteti, hogy valamikor e jelenség okáról, v. lefolyásáról csak gondolata is támadt volna. Némi theoretikus érdeklődésre bukkanunk, midőn «von den Buchstaben» szóló rész 46. oldalán olvashatjuk: «a wie ein halbes a halbes e» — (48. o.) «o wie halb o, halb e» — «m hat den mittlem Ton zwischen u und i.» Látni való, hogy Gottsched az ä, ö\ ü hangokat a megfelelő velárisokból származtatja. Jelzése kezdetleges, de megfigyelése helyes. Miként elődjei, úgy Gottsched is ugyanazon néven: «Veränderung der Selbstlauter»-nek nevezi mindazon jelenségeket, melyeket Grimm részint 'umlaut', részint 'ablaut', részint brechung'-ríak mondott. Tehát Gottsched és összes elődjei a KlopstocJc-íéle umlautot a többi magánhangzóváltozástól egyáltalán meg nem különböztették, úgy hogy az umlaut fogalmáról, ennek fejlődéséről legföljebb Klopstocktó 1 kezdve lehet szó. c) Az umlaut fogalmának csirája. 10. Klopstoclc volt tehát az, a ki az a-ä, o-ö, u-ü hangcseréket elkülönítette a többiektől és egy, közös névvel «umlaut»-n&k nevezte el. (1. 2. 3. 4. §§.) — Klopstocktó 1 Adelung vette át ezen terminust. Ö is umlaut-on az a, o, u hangoknak minden egyes esetben külön végbemenő ä ö ü hangokká való átváltozását értette. — Nagy haladás a helyesebb fölfogás felé, hogy Adelung már hangok változásáról beszél. Gottsched és összes elődeinél sohasem az élő beszéd hallható hangjának, hanem mindig az írott bet űnek változásáról van szó. — Azonban Adelung az umlaut fogalmának használatában néha kissé következetlen. Hogy ő az előbb említett határok közé szorította az umlaut jelentését, az jel. dolg. 2. p.-ában idézett szavain kívül világosan kitűnik még következő soraiból : «alle Wörter, in welchen keiner von diesen Vocalen (a, o, u) gefunden wird, sind des Umlauts unfähig.» (Umständliches Lehrgebäude .. . 1782. XXX. old.) Mindamellett Adelung az erős igék vagy a régiek szerint, az irreguláris igék praesensképzéséről szólva az e > i változást is az 'umlaut'