Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

Előszó

rodjék. Kutatni fogjuk ezután az assimilatió regressiv irányának psychophizikai okait (III. fej.) általánosságban s föltevésszerűen az umlaut regressivitásának okai közé sorolva az idg (legtöbbnyire szóvégi) főhangsúlyt, az összes indueáló i (j) elemeknek az idg szóhangsúly szempontjából való részletes, egyenkinti vizsgálata fog következni. (IV. fej.) Föltevésemben, hogy nem lehetne-e a germ, főhangsúlyos magánhangzónak egy teljesen hangsúlytalan, akárhányszor már átalakult vagy egészen eltűnt hanghoz való föltűnő hasonulását az idg legtöbbnyire szóvégi szóhangsúly segélyével magyarázni, e föltevésemben megerősített a 'nyelvbeli erők megmaradásának"' általánosan elfogadott elve, melyet épen az umlautra vonatkozólag hangsúlyozott Petz Gedeon az 'Akadémiai Értesítőben" (1896, 591. old.): «Más hangtani változások (pótló nyújtás assimilatió, a német umlaut) is azt bizonyítják, hogy az erő és az elemek a nyelv életében sem szoktak nyomtálanúl elenyészni». «Ha egyes nyelvbeli elemek és tényezők látszólag el is tűnnek, — mondja az említett szerző folytatólagosan, — fürkésznünk kell a nyomaikat, kutatnunk kell hatásukat!...» íme ez leszen jelen fejtegetéseinknek is főczélja: kutatni fogjuk az idg szóhangsúly hatását, nyomát a germ, i-umlaut regressivitásában. Tudatában vagyok értekezésem fogyatkozásainak, a melyeknek a többi közt legfőbb oka az idg és germ, hangsúlyról szóló munkák nagyon is csekély száma; ehhez járul még, hogy Braune nagyobbik ófn. nyelvtanának május havában megjelent legújabb kiadását már nem lehetett fölhasználnom. Előadásom nehézkességét és esetleges magyartalanságát a tárgy maga és jelenlegi teljesen német környezetem talán némileg mentheti. — Ha mindamellett csak valamelyest is szolgáltam volna a tudományt, a minek elbírálására a szakférfiak hivatottak, fáradságomért jutalmazva érezném magamat. A helyesírásért a szerkesztőség felelős. München, 1911. május 21. Biró Ányos.