Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

Hasonló értelemben szól Riedl Frigyes is, a ki szerint egyetemünk gyökeres szervi baja, hogy a német egyetem szolgai utánzata, s mai szervezetében minden részletében: made in Germany.

1 Az egyetemnek szerinte sem lehet elsősorban a kutató tudós képzése a czélja, s e ezélt nem is éri el, legföllebb ha tíz százalék erejéig. A fölhozottakkal korántsem volt szándékunkban kritikát gyakorolni vagy épen az egyetemek működését csak a legcsekélyebb mértékben is becsmérelni; csupán arra akartunk részünkről rámutatni, hogy a tudósképzés szempontjából nem volna méltányos egy tanárképző intézet ellen, a minő a miénk is, elítélő kifogást tenni, mert ez félreértése lenne a tanárképzés intézménye czéljának. Másrészt nyilvánvaló az említettekből az is, hogy a külön szervezett tanárképző intézetek nagy szolgálatokat tesznek a nemzeti közoktatásügynek ; mert ezen intézmények bevallott czélja és egyenesen kitűzött föladata az államnak és társadalomnak oly köztisztviselőket képezni, kik a haza ifjúságának egyik számban és színben legjava részét értelmi és erkölcsi műveltsége megalapozásában gondozzák és vezérlik. Ily intézetek közé tartozik a budapesti és kolozsvári egyetemek mellett fönnálló országos tanárképzők, továbbá az Eötvös-kollégium s az ezéhez hasonló rendeltetéssel a többi tanító szerzetes rendek tanárjelöltjei számára szervezett tanárképzőkön kívül a pannonhalmi főapátság főiskolájának középiskolai tanárképzője is. Tanárképző intézetünk rendeltetése az, hogy az országos közoktatásügyi törvénynek megfelelően s az állami tanári vizsgálatok szabályzata és összes követelményei szerint, kizárólag csakis szerzetünk növendékeit előkészítsük a középiskolai tanári pályára, négy éven keresztül, a törvény kívánta általánosan kötelező tanulmányokon kívül (magyar nyelvi, irodalmi és műveltségtörténeti jártasság, philosophia elemei, paedagogiai készültség) biztos irányítással kalauzolva őket választott szaktárgyaik körében. Ez utóbbi, a szakszerű vezérlés, általánosságban szólva oly módon történik, hogy fölhasználva a rendelkezésre álló tudományos segédeszközöket (könyveket, folyóiratokat, szertárak demonstráló tárgyait és műszereit stb.) összefüggő és befejezett egészet nyújtó tanfolyamokban megismertetjük tanárjelölteinket szaktudományuknak alapvető tanaival, módszerével, az ezekre vonatkozó elméletekkel, az illető szaktárgyba tartozó ismeretanyag rendszeres egészével, a legfőbb kútforrásokkal s a történeti fejlődéssel. Mindezt legfőképen ismeretközlő módon iparkodunk sajátukká tétetni, de helylyel-közzel és alkalom adtán nem térünk ki az elől sem, hogy tanárjelöltjeinket megismertessük egyes részletkérdéseknél a tudományos búvárkodásnak, illetőleg az ily kérdések megfejtésére vezető módszeres 1 Id. h. 23. l.