Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

àyecpoTToirjToç-t is Pál képzésének tartja Nägeli (52. 1.), holott Márk 14, 58-ban olvasható. De Grimm megjegyzi : exstat neque ap. profanos neque ap.LXX. — xaxáXaXoç, maledicus, obtrectator, oblocutor; qui alieui obloquitur et ei detrahit (S) obtrectator, maledicus (W.), detractor (V.): TiapéSwxev aùxoôç ó-8-soç siç àoôxi\iov voöv... xaxaXâXouç Rom. 1, 28—30. Praetérea nus quam legitur (G.). —Tcapetaax.Toç irreptitius; qui se clam insinuavit (S.) clam introductus, irreptitius (W.) subintroductus (V.) 'AXA' oùSè Tcxoç; 6 aùv èp,oc

... rjvayxáaib] raptxiJWjíHjvai, Sià Se xcùç Ttapeiaàxxooç <{;£u5aSéX<pouç Gai. 2, 3—4. c) igék: áTtoxaxaXXáxxw, reconcilio (W, V.) xa: dbroxaxaXXá!^] xoôç appoxépouç evl awjiaxt, xw •O-etp Sca xoö axaupoö Eph. 2, 16 ; vuvï Se âr.oxaxrjXXa^sv èv xw awjjtaxc xrjç aapxoç aùxoô Scà xoö ö-aváxou Col. 1, 22. Neque ap. profanos, neque in Graeco V. T. codice legitur (G.) — aTcexSuojxai, exuo me veste (W.) expolio (V) p] ^eúSeafre «XXfjÀbuç aTiexSuaájJievoi xöv rcaXaiôv dcvftpcouov aùv xaiç rcpá^saiv aùxoô Col. 3, 9 ; àTOxSuaàîJisvoç xàç ápydç Col. 2, 15. Átvitt értelemben csak itt; rendes jelentésében Ios. antt. 6, 14, 2: axcexSùç xyjv ßaatXtxTjv éaíHjxa és Eusth. ad II. p. 664, 23 is. — dcvaxatvów, renovo, reficio (W. és V.) p] ^sóSeafte dç dXX^Xouç... xac évSuaájjiEVoi xov véov (aVftpamov) xcv avaxacvoójjievov Col. 3, 10 ; és ó law "^[

jlwv ávaxatvoöxac ^[xépa xa: VjfJiépa II. Cor. 4, 16 : novus vigor novumque robur mihi inditur (G.) ; avaxatvtÇa) már Isocr. Plut. Luc. és Zsid. 6, 6. Verbum soli Paulo apóst, proprium (G.). xaxaaxpTjviáo), insolentius et lascivius me gero adversum ; lascivio et insolesco contra (S.) luxuriöse vivo in damnum alicuius (W) luxurior (V.) Sxav yàp xaxaaxprjvtáatoatv xoö Xptaxoö, yapív ftéXouacv I. Tim. 5, 11. upoeváp^ojjiai, ante incipio (S. W) coepi (V.) xaftwç TrpoEvrjpÇaxo, oùxwç xal èTitxsXéaTjj II. Cor. 8, 6. és 10. Praeterea non exstat (G.). — rcposuayye XiÇojiaij annuntio laeta et felicia, laetum nuntium atîero, iubeo et euro aliquid alteri annuntiari. Semel tantum in N. T. legitur (S), ante promitto (W) praenuntio (V.) TipoSoöaa Sè vj ypacprj, Sxt ex raax£toç StxacoE xà £&V7] 6 9-soç, TcpoeurjyyeXtaaxo xâi 'Aßpaaji . Gai. 3, 8. — TCpoxupoto, ante ratum facio s. sancio (S. W.) confirmo (V.) otaíWjxyjv Trpoxexupwjiivrjv ... oùx axupoî Gai. 3, 17. — 7tpoacx:áop,at, ante criminor, ante accuso (S.), antea accuso, antea argumentis evinco (W.) causor (V.) rcpo^xtaaá[xefta yàp- Iouoacouç xs xac "EXXrjvaç Tcàvxaç ùcp' ajiapxtav eevae Rom. 3, 9. Praeterea non offenditur (G.). — auyxaxo^aftéw, simul cum aliquo perfero mala (W.) collaboro (V.) ouyxaxoTtáíbjaov xàj eùayyeXitp xaxà oôvajxiv ft£oö I. Tim. 1,8. — auvapfAoXoyéw, construo, compingo (W, V.) Xptaxoç 'Irjaoôç, èv i) ircaaa otxooojiYj auvap[xoXoyoufA£V7] gcùEec vaöv áycov èv xupt'w Eph. 2, 21. Xpcaxôç, ou Tcâv xö aö[.ia auvapfioXoyoù|xevov

... noizlioi.'. etç otxooo[j.7jv áauxoö èv ayarcrj u. o. 4, 16. — Qui classici dicuntur scriptores, usurpant auvapjjióaaeov et auvapjxôÇstv (G.). —