Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

diversa ab illis, quae ante tradita sunt, doceo ; nova cîoceo (S) diversam a priori et novam, at falsam doctrinam trado (W.) aliter doeeo (V.) : y.afrwç TíapexáXsaá oe Ttpoqjtefvai sv 'Ecpáaw Ttcpeuój

isvoç eü$ MaxsSovcav, ïva uapayyeiXY]? xiaîv éxspoSiSaaxaXerv I. Tim. 1, 3 ; u. i. 6, 3-ban maga az író is megadja jelentését: ei' xiç éxepoSiSaaxaXeî xal [xr] Tïpoçépysxa'. uytaivo'jaiv Xôyocç xotç xoö Kupíou y)|i6)v 'Irjaoö Xpcaxoö xai TQ xax' euaeßsiav ocoaaxaXía, xExúcpwxac. AiSaaxaXáto magában nem használatos. Az összetételről Wilke megjegyzi: apudprofanos non legitur. — éxepoÇuyew, eodem iugo alligatum esse cum altero et quasi concopulari, in altera iugi parte esse (S.) iugum impar et diversum subeo (W.) iugum ducere (V.). Pál metaphora módjára használja ; Passow három jelentését adja: 1. az igában nem egyformán, hanem különféleképen húzni, 2. mással egy igát húzni, tehát összetartani, 3. nem megfelelően, össze nem illően igába fogni. E három jelentés közül a 2.-ban fordul itt elő, mint az összefüggésből is kitűnik : pj yíveafre éxepoÇuyoôvxsç àmaxoiç II. Cor. 6, 14; éxspôÇuyov már az ószövetségben is előfordul s innen merítette hasonlatát Pál apostol. A Çuyéw-alak önállóan nem fordul elő, de ^uyów igen, úgyhogy az adott helyből nem következik épen az összetételben a Çuyéw-alak, legfeljebb analógia alapján. — opftoTCoSáio pedes me recta ferunt, recto pede s. cursu progredior aut tendo i. e. suihjTtopsci) (S.) recto pede incedo (W.) recte ambulare (Y.) áXX' Sxe efSov, őxc oùx ôp&oTiooouaiv Gal. 2, 4. TIOOÉID nincs. Az összetételre vonatkozólag: praeterea non obvenit (G.). 2. Az összetétel első tagja ige: efreXofrpr^axsta. Voluntarius cultus, cultus divinus, religio, quam sibi qnis sponte s. arbitratu suo delegit; certi ritus cultus divini, quos sponte quis amplexus est, quibus se dedidit (S.). Az efréXw igének, mikor valamely összetétel első tagjaként szerepel, kétféle jelentése van; az egyik jelentésben azt fejezi ki, hogy önként tesz vagy cselekszik valaki valamit, p. o. sfreXôSouXoç : a ki önként, saját elhatározásából szolga ; eftsXôxaxoç : a ki készakarva rossz, ètteXoxaxéw (Her. VIII.): készakarva rosszul, gyáván viselkedni. A másik jelentésben értelme közel áll az à-privativum jelentéséhez; az akarás fogalma megvan, de a mit akar, nincsen meg p. o. è&eXo^tXôaoçpoç : a ki akar, szeretne bölcs lenni, de nem az; sftsXôxwcpoç: a ki szeretne síiket lenni, de nem az, tehát bölcsnek, süketnek tetteti magát. Wilke valószínűnek tartja, hogy e jelentésben áll itt és így fordítja: pietas in Deum simulata et aífectata. E magyarázatot Grimm is kevésbbé a szövegbe illőnek tartja s hajlandóbbak vagyunk a V. fordítását elfogadni : superstitio, bár e fordítás már valamivel többet mond, mint a mit az író akar. E szó ugyanis az ember maga választotta istentiszteletet jelent, a mely a Krisztus parancsolta istentisztelettől épen abban tér el, hogy az ember maga választotta; megtagadja ennek következtében a köteles engedelmességet és maga alkot magának istentiszteleti módot, a mi még nem szükségképen