Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

testnek mód felett való jólétét már eleve lenyesse, miként a szőlővenyi­géről szokták a buja tenyészetet. De orvosoktól is hallottam, hogy nagyon is csalékony az egészség túltengése. Ha tehát a testnek túlságos gondo­zása káros a testre, a lelket pedig békóba veri, akkor nyilvánvaló őrült­ség a testnek alattvalójává és szolgájává szegődnünk. Azért ha gondunk lesz a test megvetésére, aligha fogunk a földi dolgok közöl bármit is csodálni. Ugyan mi szükségünk lesz kincsre, ha már a testi élvezeteket megvetjük? Nem látom egyéb czélját, mint legfölebb azt, hogy a mesebeli kígyók módjára az adjon gyönyörűséget, hogy az elásott kincsen virrasztva őrködhetünk. Bezzeg az, a ki megszokta ama dolgokkal szemben fennkölt módon viselkedni, egyáltalán nem lép erkölcstelen és alantos útra sem szóban, sem tettben. Mindazt t. i., a mi szükségen felül van, legyen az lydiai arany­fövény 1 vagy aranytermelő hangyák 2 szerzeménye, annál inkább meg­veti, minél kevésbbé szorul rá; magát a felhasználást is bizonyára nem az élvezet mértékéhez szabja, hanem természeti szükségletéhez. Azok, a kik a szükséges dolgok határán túllépnek, úgy vannak, mint a kik meredek helyre hágván fel, sehol biztos talajra nem léphetnek többé : ép úgy amazok sem bírnak megállapodni előretörtetésökben, hanem minél többet rakosgatnak egymásra, annál jobban érzik hiányát még egyszer annyinak, sőt többnek is, csak hogy kincsszomjukat kielégíthes­sék Solónnak, Exekestidés fiának, azon mondása szerint: 3 ,Nincs a gaz­dagságnak megjelölt határa emberekre nézve.' Azért kövessük tanítónkul Theognist (1155. vers.), a ki így szól: ,Nem kívánok, nem sóvárgok gaz­dag lenni, csak épenséggel megélhessek baj nélkül !' Én a magam részé­ről bámulom Diogenésben azt a nagy megvetést a földi dolgok iránt, hisz ő mondotta, hogy gazdagabbnak érzi magát a perzsa királynál, mert kevesebbre szorul, mint az. Hát akkor nekünk semmi sem elég, csupán ha mysiai Pythiosnak 4 talentomai, töméntelen holdnyi uradalmai s meg­számlálhatatlan marhagulái a mieink lehetnek? Ám én azt gondolom, kár nekünk idegen vagyonra áhítozni ; de ha kész vagyonnal rendelke­zünk, akkor se legyünk rá büszkék, hanem inkább értsük használata módját. Igaza van Sókratésnek, a ki egy gazdag emberről, 5 mikor ez pénzével kérkedett, így nyilatkozott: biz' ő nem bámulja, míg csak azt 1 A Paktólos folyóból, v. ö. Ovidiusnál (Metamorphoses) Midas király történetét. 2 Hérodotos (III, 102.) beszél olyan indiai hangyákról, a melyek valamivel kisebbek, mint egy kutya, s barlangjaik felhányásakor aranytartalmú homokot termelnek. 3 Solón töredékei IV, 71. 4 Hérodotos VII, 27. beszéli róla, hogy Dareiosnak platánfa nagyságú rúdakban ajándékozta aranyait stb. 5 Némely író szerint a perzsa királyra, mások szerint Arkhelaos makedón királyra értette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom