Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre
középiskolát marasztalni el s minden, szükséges vagy hasznos, szép és kedves szaktanulmányt odautasítani a kezdet nehézségeivel bajlódó s s épen a tudomány alapvető ismereteit meggyökereztető palaestrába, a helyett, hogy a hibát nem kizárólag a középiskolában, hanem az elemiben is keresnék, vagy épen az egyetem körében és viszonyaiban kutatnák. Csak bíráltatná fölül az állam az egyetemi tanításnak nem a szabadságát, hanem a pontosságát és színvonalát: majd kitűnnék, hol több a hiba, az agyonbolygatott és ócsárolt középiskolában-e, vagy egyebütt? De ismételjük, a keresztény classicusok kérdése nem vonható Szent Vazul iratának körébe, legfölebb erőltetve. A pogány irodalom olvasását okadatolja a gymnasiumok múltja, a melyeknek jellemzéke egész a mai napig az ókori classicusok segélyével Való irodalmi képzés s a classicusok alapján nyert műveltség mint világnézet volt; okadatolja továbbá az európai művelődés színvonala és közössége, mely mind máig nem szakadt el ősforrásaitól; okadatolja végül a nagy műveltségtörténeti haszon, mely az ó-classicus irányú képzésből fakad minden téren, akár ideális, akár reális irányban. 1 A pogány classicusok olvasásának kérdése tehát első sorban a gymnasiumok múltjának s művelődésünk folytonosságának, nem pedig a hit és erkölcs veszedelmének kérdése. Másodsorban aztán nemzeti műveltségünk kérdése is, a végre, hogy a nemzet vezető osztálya bármikor hozzáfordulhasson értő kézzel azokhoz a forrásokhoz, a melyek bármely irányban hazája múltját tárgyalják. így fogva fel a kérdést, sem Frary, sem radicális socialisták, sem a kereszténységet féltők tábora meg nem ijeszthetnek bennünket felforgató irányzatukkal abban a tekintetben, hogy a gymnasiumok maholnap elveszthetnék tárgyaik sorából ősi nemességök diplomáját : az ó-classicus irodalmat. A reáliskolák modern irodalmi s a gymnasiumok ó-classicus irodalmi tanítása is csak jótékony versenyt jelent, de semmikép sem veszélyezteti a nemzeti művelődés folytonosságát s egymást kiegészítő teljességét. Még Maculay-nak Verulami Baconról szóló szellemes bevezetése is (1. az Olcsó Könyvtár füzetei közt) csak az irodalmi fejlettség s elsőbbség kérdésében lehet elöntő bíró, nem pedig a gyermeknevelés és irodalmi képzés szempontjából, a mely egész más perspectivát nyújt, ha a modern irodalmakat s az ó-classicust összehasonlítjuk. 2 Ezen bizalommal fölvértezve, vegyük kezünkbe az első keresztény módszeres Utasítást a pogány classions irodalom olvasásáról. 1 Alig lehet hathatósabb s ékesen szólóbb bizonyítványa a class, műveltségnek, mint annak az értekezletnek jegyzőkönyve, mely Lukács Gy. minisztersége alatt folyt le s melynek csak egyetlen szépséghibája volt, hogy szomorú időben tartották. 2 V. ö. Gietmann jezsuitának gyönyörű értekezését : Die alten Klassiker u. die moderne Bildung (Stimmen aus Maria-Laach, 1900. évf.).