Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre
az adoratióval kapcsolatos délesti ú. n. Miserere—ájtatosság, az egyházi év különféle szakaszaiban sajátos novénák stbeff. Szóval egy benczés szerzeteshez illő külső magatartástól kezdve a megfelelő valláserkölcsi érzület meggyökereztetéséig nevelésünk minden eszközt fölhasznál. Ezen egyöntetű gyakorlati, erkölcsi képzésnek jelentőségét a középiskolai oktatás és nevelés szempontjából sem lehet kicsinyelni. Főiskolánk a tanárképzés szempontjából egyesíti magában mindazon előnyöket, a melyek az internátusi neveléssel szoktak velejárni. S ha az angolok, kiknél még az egyetemi hallgatók legtöbbje is tudvalevőleg ú. n. college-kben lakik, büszkén hivatkoznak az ilyen társas együttélés rendszerében kifejthető nagy nevelői hatásra: mennyivel jogosabban teheti ezt egy szorosan vett erkölcsi testület, melynek egész szervezete a szerzetesi intézmény lényegéből kifolyóan egyenesen a testületi (coenobita) életmódra van alapítva, s melyben a szerzetesi regula törvényeivel szabályozott együttélés teljesen közös és egyforma czélokat követ, oly férfiak vezetése alatt, kik az intézet szellemében az egyháztól szentesített, a testületi szent kapcsokkal átörökölt s a hosszú gyakorlattól megérlelt, biztos elvek alapján nevelnek, s nemcsak tiszti, hanem egyszersmind atyai tekintélylyel vannak fölruházva. A testületi együttélés nemcsak a növendékek lelki életének gondozását és erkölcsi fegyelmezésüket teszi könnyebbé, hanem kitűnő alkalmakat szolgáltat arra nézve is, hogy növendékeinknek mint tanárjelölteknek egyéni rátermettségét a tanári hivatásra megfigyelhessük, s ha nem is minden irányban, de legalább alapjában kitapasztalhassuk. Ezenfelül nagy szolgálatokat nyújt egyenesen a tanárképzés tekintetében is; mert a növendékek egy födél alatt lakva vezető tanáraikkal, ez utóbbiaktól tanulmányaikban való nehézségeikre, kétségeikre nézve hamarosan fölvilágosítást nyerhetnek. Általában egész bensőséges viszony fejlődhetik ki a tanár és tanítvány közt, a mire nézve azt is fölemlíthetjük, hogy tanárképzőnkben egy-egy szaktárgyból némely órában olykor csak 1—2 növendék lévén kötelezve megjelenni : az előadó órák magának a szaktanárnak a szükséges kézikönyvtárral mindig kellően fölszerelt lakószobájában conversatorium módjára is megtarthatók. Viszont a növendékek sincsenek minálunk kaszárnyaszerűen, zsúfoltan egy-két nagyobb helyiségben elhelyezve, hanem rendszerint csak két-két növendék lakik egy szobában, többnyire rokon szaktárgyúak, s így a szaktanár alkalmilag könnyen és a többi tanárjelöltek zavarása nélkül keresheti föl tanítványát, viszont pedig a növendékek sűrűen érintkezhetnek egymás között, s a fiatal kort jellemző naiv elfogulatlansággal elmondják egymásnak megfigyeléseiket, egymás hibáit leköszörülik és tanári hivatásuk egyes kérdéseit maguk között is élénken megbeszélik. Ekként biztos vezetés mellett •és a tanulmányok minden ágára kiterjedő figyelmes észleletek útján