Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

Hogy azt elkerüljem, a keretes csavarvágóból kivettem az egyik aczélpofát s helyébe vagy 3-szorta szélesebb olyan sárgaréz pofát tettem, melynek nincsenek csavarmenetei, hanem csak sima üreshengeres kivágása, melybe a készítendő csavar orsója szépen beleillik. A másik aczélpofa metszőfölületét pedig megkurtítottam oly annyira, hogy legfölebb 60°-ot ölelt át a csavarorsóból. Ezzel ugyan a csavarmetszést jelentékenyen megnyújtottam, de itt a biztonság,nem pedig az idő határozott. Még meg kell említenem egy másik körülményt, újítást is, t. i. azt, hogy metszés közben nem a csavarvágót, hanem a csavarorsót forgattam szilárd tengelye körül, míg ugyanakkor a csavarvágó csak végigsiklott magától az orsón és véste aközben a csavarvonalos barázdát. Hogy ezt elérhessem, a csavarvágó nyelének végére könnyen forgó kis korongot erősítettem, melynek tengelye egyirányú a nyéllel s körülbelül az a szerepe, a mi a vasúti síneken járó bicikli túlsó kerekeé. A csavarmetszés folyamata a következő : a csúcsokban végződő csavarorsót — mely most még csak simára köszörült s mindenütt egyforma vastag henger — két mozdulatlan ágy közé fogtam; ráillesztve óvatosan a fönnebb leírt módon átalakított csavarvágót, a vízszintes irányban kinyúló nyél végére erősített korong alá erősebb fajta tükörüveg lemezt fektetve, szép lassan elkezdtem a csavarorsót forgatni, miközben a korong az üvegre nehezedett s ezen úgy gurult odább, a hogy azt a csavarvágó vitte. Valószínű, hogy a súrlódás miatt a csavarvágó és orsó meg is melegedett volna ; hogy ez ne történjék, fújtatóval állandóan levegőt fúvattam rájuk s így ezt a zavaró befolyást is kiküszöbítettem. A IV-es számú csavarnak 488 menete van, ha csak 5 másodperczet számítok egy-egy körülforgatásra, már így is eltelik 3/4 óra, mialatt a metsző egyszer megy végig rajta s ilyenkor csak selyemszál vékonyságú szilánkot (forgácsot) hasított ki a kezdetleges menetből; elképzelhető tehát, mennyi időbe került, míg a csavarmenetek a kellő mélységet megkapták. Magától értetődik, hogy az utólagos köszörülés és simítás el nem maradt, s ehhez én is finom smirglit, utána rousch-t használtam. Köszörülés és simításra vörösrézből készült pofákat illesztettem a csavarvágóba, a többi úgy ment, mint a metszésnél. Az osztócsavarnak kiegészítő része a fogaskerék, melynek készítése ép oly nehéz és fárasztó, mint amazé. Jó a fogaskerék, ha concentrikusan ül a csavaron s fogai majdnem mathematekai pontossággal egyformák. Ezt könnyebb kimondani, mint megcsinálni. Hogy az első követelménynek megfeleljek, magán a csavaron, t. i. arra erősítve, végeztem a fogaskerék végleges leesztergályozását és simítását, sőt még a fogasolást is egy, erre a czélra szolgáló