Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

annyira, hogy a mely birtokos el akarná engedni, a helyett a kincstár szedné be a kilenczedet. Nem új teherről volt itt már szó, nem is a jobbágyok iránt való kegyetlenség sugallta ezt a törvényt, hanem egyrészt a banderiális érclek, hogy a vármegyei bandériumok, zászlóaljak, állandó létszámmal legyenek ki állíthatók a birtokosok állandó hadilletékéből; másrészt a nemesség fönntartásának, rendezett vagyoni állapotának érdeke, hogy jobbágyaik ne könnyen hagyják ott szomszédaik kedvező ígéretei miatt; harmadszor az az érdek, hogy a jobbágyokkal szemben a, földesurak kénye-kedve törvényes korlátot találjon. Mikor a kilenczedtörvényt hozták, valószínű, hogy akkorra már az ország belsejében uralkodó hosszas békeidő alatt s a szeretett király, Nagy Lajos kedvéért messze Nápolyba vezetett hadcsapatok nagy költségei miatt a jobbágyok terményadója sok birtokosnak, nemesnek, főúrnak birtokain több volt annál a kilenczedik tizedrésznél, a melyet a törvény bizonyára a közepes átlagban tett általánosan kötelezővé. Még egy teheremelkedést kell megemlítenünk az új földesúri s országos szükségletek szerint szaporodó új terhek mellett. A Zsigmond király korában törvénybe iktatott jobbágytelek-katonaság kiállításának és fönntartásának terhe volt az, a mely nem kevéssé nehezült a jobbágyságra. Az Árpádházi királyok korában sok királyi vár volt, a mostani és a rég elpusztult vármegyék várai. Mindegyik királyi várnak megvoltak a maga földjei a vár körül és tőle messzebb szerteszórva. E várföldeken laktak a várőrök és határőrök, székelyek, besenyők, kunok, kik mindnyájan lovas fegyveresek, a székelyek közt voltak gyalogok is. Részint egész tömegökben betelepített keleti rokon népek, részint önként vállalkozó szegény magyarok, kiket a várak, főleg határvárak földjeire telepítettek katonai szolgálatra, részint pedig rabszolgákból fegyveres szolgálatra fölszabadított, szabados várőrök, kik odahaza falujokban maguknak gazdálkodtak, de időnkint fegyvergyakorlatra s a vár őrzésére bevonultak, beküldtek a telekről, a családból egy-egy férfit, ki a várban évente négy-öt hetet töltött, aztán hazament földet művelni családja számára s terméséből vagy jövedelméből egy kis részt beszolgáltatott a vár fönntartására vagy a várban tartózkodó hetesek élelmezésére, a várőrség ellátására. Az Árpádházi királyok korában e várőrökből, mint latinul mondták, cívisekből vagy németesen burgarokból, burgerekből, polgárokból, s a király nagyobb hűbéreseiből, nemeseiből vagy lovagjaiból s várispánjaiból, valamint a királyhoz csatlakozó szabad birtokosok, nemesek, előkelők s főpapok, apátok, prépostok, lovagrendi mesterek vezetése alatt megjelent hadcsapatokból alakult a nagy királyi hadsereg, részint könnyű lovasokkal, részint pánczélos lovagokkal. A tatárjárás előtt királyaink, különösen II. András kezdte nagyban elajándékozgatni a, királyi várak földjeit a rajtok élő várőrökkel, vár-