Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

állapot azóta nem javult, hanem rosszabbodott, mert Verbőczy és Mária Terézia korában 1848-ig a jobbágyság 10 %-ot adott terméséből egyházi dézsma czímén, s 10 %-ot kilenczedül a földesúrnak, ez összesen 20 %, ma pedig a kataszteri tiszta jövedelem 20—25 %-a az állami földadó, mely csak egy része az állami, megyei, községi stb. adóknak. Robotra, földesúri ingyenmunkára Verbőczy és Mária Terézia korában egy úrbéri telekre heti egy napot, évente tehát 52 napot számítottak; míg a tatárjárás előtti udvarnok telek csak valami 33 napszámot szolgált egy év alatt, mert minden ház egy hónapra küldött egy gyalog embert az uraság udvarába s három napra a szénatakarításhoz. A tatárjárás előtti udvarnoknak ajándékai is csekélyebbek, mint a Mária Terézia királyné anyai gondjaiba vett jobbágyé. A tizenkét tojást egyformán adják, de már tyúkot csak hárman adtak egyet, ludat hatan, kalácskenyeret tizen, egy bárányt s egy hálóra való fonalat huszonötén, míg Mária Terézia korában, az ő kedvező úrbéri szabályzata szerint minden telek két tyúkot és két kappant adott, továbbá egy itcze vajat és harmincz telektől egy borjut. Mikor később, a második aranybulla után Pecorari Jakab bíbornok, pápai követ az ország reformálására megérkezett, akkor a pannonhalmi apátság népei főkapitányokat választottak szóvivőkül, hogy tovább reformálják Szent Istvánnak tulajdonított szabadságukat. De keserves sok panaszuk csupa aprólékosság volt s új meg új jogkövetelés, jobban mondva lealkuvás a korábbi kötelességekből. Legérdekesebb volt a diáki jobbágyok panasza és orvoslása. E panasz az volt, hogy az apát elvette földjeiket és jövevényeknek adta s kényszeríti őket a vendégek adójának fizetésére és a jobbágyszolgálatok teljesítésére ; elismerik azonban, hogy az apát nem bántja őket, hanem jól bánik velők. A körülményekből azonban megtudjuk, hogy a diáki jobbágyurak szívesen használták az apátság földjeit, de jövedelmet adni és szolgálni érte egyáltalán nem akartak. Azért az apát más szabad telepesek befogadásával tett kísérletet, a kik készpénzzel fizettek s a jobbágyi szolgálatot is sikeresen teljesítették. Ez a versenyzés egyáltalán nem volt ínyükre a szolgákból lett szabados jobbágyuraknak s innen eredt panaszuk, a melynek orvoslása meglepő lehet azoknak, kik csak most nemrég voltak tanúi a munkásbiztosítás keletkezésének. A tatárjárás előtti egyházi bírák u. i. a deákiak panasza tárgyában propter bonum pacis, a békesség javáért, mint ismételten hangoztatják, egész ítélkezésökben úgy határoztak, hogy minden jobbágynak legyen 20 hold földje, tíz a jobbágyi szolgálatért és tíz az adó fejében; ha a jobbágy nem akar adózó lenni, maradjon tíz holdja; ha pedig alkal-. matlanná válnék a jobbágyi szolgálatra is, legyen neki öt holdja a megélhetésre. Mi ez, ha nem munkásbiztosítás munkaképtelenség ese-