Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre
«vagy más felsőbb iskolai tanfolyamon» —- a pannonhalmi benedekrendű szerzetes tanárképző-intézet kétségtelenül értendő, ezen intézet növendékei épen úgy s azon föltételek alatt és módozatok mellett bocsátandók az orsz. tanárvizsgáló bizottság által a tanári képesítő vizsgálatokra, mint a tudomány-egyetem hallgatói. E kijelentésemet egyidejűleg az orsz. tanárvizsgáló bizottság elnökével is miheztartás végett közöltem.» Hosszú évtizedekre visszanyúló tisztes múltján kívül ez időtől fogva immár országos törvényben gyökeredzik főiskolánk tanárképző intézetének létalapja. Most már csak a további fokozatos fejlesztés volt hátra. 1 E tekintetben ma is folyik a munka, sőt most talán még fokozottabb mértékben s bizonyára folyni fog a jövőben is; mert élénk tudatában vagyunk annak, hogy a kiváltság nem csupán jogot ruház ránk, hanem egyszersmind kötelességgel is jár, hogy tisztünket a korszerű haladás útján lelkiismeretesen betöltsük. Hogy rendi tanárképzésünknek még mindig vannak hiányai, csak az ítélhet el bennünket érte, a ki nem ismeri a tanárképzés elméleti és gyakorlati oldalának temérdek csinját-binját, s a ki nem tudja, hogy a tanárképzés kérdése évtizedek óta nemcsak országunkban, hanem a külföldön is úgyszólván állandóan napirenden van. Fogyatékosságainkat, azt hiszszük, magunk is ismerjük, s tanárképző intézetünk jelenlegi szervezetének és működésének ismertetése után egész őszinteséggel rájok fogunk majd mutatni. Ismerjük másfelől ama nagy előnyöket, a melyek abból a körülményből háramlanának reánk, ha tanárképzőnket valamely egyetemi székhelyre, különösen Budapestre helyeznők át. Hiszen a főváros egész szellemi életünknek központja s mint ilyen mennyire tágítaná sok dologban növendékeink látókörét ! S az egyetem látogatása és a tudós tanárok előadásainak szorgalmas hallgatása bizonyára tanárjelöltjeinknek tudós irányban való képzettségét sokkal hathatósabban mozdítaná elő. A tanárképesítő vizsgálatokon kérdező s legtöbbnyire egyetemi tanárokból álló bizottság tagjaival való személyes ismeretség mellett könnyebbé lenne a vizsgálatok letevése is, s még a leendő tanárok későbbi irodalmi működésére is üdvös befolyással volna az az érintkezés, a melyet legalább egyesek volt tanáraikkal s más, az írói pályán működő ismerőseikkel fönntartanának. Hogy mindezek ellenében tanárképzőnknek Pannonhalmán mint székhelyen való további fönntartása mellett határozott — már ismételt ízben — rendkormányunk, annak több oka van. Az első ok a dolog természetében rejlik. Mindenki ragaszkodik azon kiváltsághoz, a mely őt jogosan megilleti s a mely senkinek jogos érdekét nem sérti. S ha kiváltsága körében munkáját jóravaló törekvéssel buzgón igyekszik tel1 L. erre nézve Sörös Pongrácz dolgozatát a jelen évkönyvben.
