Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

állami fölügyelet mellett épen nem lenne káros. Az egyetemi tanárok testülete ellen való sértés lenne — úgymond — föltenni róluk vagy épen állítani, hogy az ő szellemi irányuknak s elveiknek nincs befolyása tanítványaik lelki életének irányozására ; de ha van, a mint kétségtelenül van: miként kívánható az, hogy katholikus ifjainknak a vallásukban való megerősítésére és eme vallás elvei szerint való nevelésére alapított középiskolák leendő tanárai a tudományosságuk és állásuk miatt is tekintélyes egyetemi tanáraiknak (kik között sokan lehetnek olyanok, a kiknek meggyőződései, elvei s előadásai a katholikus hit és egyház tanaival nem ritkán homlokegyenest ellenkeznek) tanítása következtében hitökben, meggyőződésökben megtévesztessenek? Ezen föltevés semmikép sem lehet sértő az egyetemi tanárokra nézve, mert csak kérdeznők meg őket: egyhangúlag fognák visszautasítani a nézetük szerint a tanítás szabadsága ellen intézett ama merényt, hogy egyetemi tanárok csupán a katholikus egyház elvei szerint járjanak el tanítói tisztökben. Legyen tehát elismerve az elv, hogy a katholikus egyháznak is joga van tanárképző tanfolyamot fölállítani és ezzel a tanári vizsgálatot lehetővé tenni, s akkor tüstént részletes tervvel fognak a katholikusok is föllépni. Addig is egyelőre az iskolafönntartó szerzetes főnökök beadványának idevágó részeit támogatni akarja a püspöki kar is. Ugyanezen évnek nyarán, július hóban, a tanító szerzetesrendek főnökei újra összegyűltek bizalmas értekezletre, s ennek eredményeképen 1882. szept. 26-ról keltezve egy emlékiratot

1 intéztek Trefort Ágost miniszterhez. A terjedelmes, 48 ívrétű lapnyi emlékiratból e helyütt ismét csak a tanárképzésre vonatkozó részleteket ismertetjük. Az emlékirat e részben szemére hányja a miniszternek, hogy meg sem várva az az új középiskolai törvényjavaslat elfogadását, máris ugyanazon törvényjavaslat szellemében készült tanárképesítő szabályzattal lepte meg az országot.

2 E szabályzat nemcsak új módosítást hozott az eddigi tanárképesítő vizsgálatok keretébe és szellemébe, a mivel meg is akasztotta újra a képesítő vizsgálatokra való előkészítő munkásságot, hanem az középiskolai tanárok még az erősen felekezeti színezetű kollégiumokból s nem az állami egyetemekből s tanárképző intézetekből kerültek ki s majdnem kizárólag végzett theologusok voltak.» L. A magyar irodalom története. Képes díszmunka, szerk. Beöthy-Badics, 3. kiad. 1907. II. k. 266. 1. 1 Az emlékirat másolati példánya a főapáti irattárban. Aláírói sorrendben a következők : Kruesz Krizosztom, pannonbaimi főapát, Kaczvinszky Viktor, jászói prépost, Simon Vincze, csornai prépost, Kolmár Endre, a kegyestanítórend főnöke, Supka Jeromos, zirczi apát. Ezen aláírások a másolati példányon is eredeti kézírással vannak. 3 Az emlékirat, bár egyenesen nem nevezi meg, itt nyilvánvalóan azt a tanárvizsgálati szabályzatot érti, melyet 1882. évi 4567. számú rendeletével adott kí a miniszter. V. ö. Pirchala, i. m. II. 315—16. 1.