Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

ját tünteti föl, a következő lapokon nyolcz félév szerint az előadások tárgya, az egyes tárgyakból tartott órák száma, a növendék előmenetele van bejegyezve s az előadó tanár s a tanárképző igazgatójának aláírásával hitelesítve. Az utolsó lap tanárképző-intézeti bizonyítvány, mely azonban, a tanulmányi jegyek már az egyes féléveknél meglevén, csak azt bizonyítja, hogy a tanárjelölt hány félévet töltött az intézetben s mily szorgalommal vett részt az előadásokon. A bizonyítványok tanulmányi jegyeit a gymnasiumi osztályokban s a tanárképzőn a szaktanárok írják be s nem teszik vizsgálat vagy tanárértekezleti megállapodás tárgyát. Épen ezért, ha a tanárjelölt a félévet betöltötte s ekkor távozik, rendes bizonyítványt kap akkor is, ha a tanári értekezlet még meg nem volt. A noviciatus nem nyilvánosságra szánt bizonyítványai és a hittudományi tanulmányról adott bizonyítványok a vizsgálatok számbavételével s ezek után állíttatnak ki. Ha tehát valamelyik növendék a theologiai vizsgálat letétele előtt távozik az intézetből, tanulmányaiból jegyeket kap ugyan, de ezek nem nyilvános értékűek, hanem csak értesítő jelleggel birnak s a kapott iskolalátogatási bizonyítványban jelezve van, hogy az illető osztályzatait theologiai vizsgálat nélkül kapta.

1 A tanulmányi eredmény kitüntetésére a XIX. század elején, a helytartótanács rendeletének megfelelően,

2 eminens, I—

III. classis jegyeket használtak. Ezek a jegyek azután a század második feléig megmaradtak. A hatvanas évek kezdetén meglehetősen ötletszerüleg választották meg a jegyek formáját. Praeclarus, laudabilis, bonus, sufficiens, insufficiens lettek volna a jegyek, de mellettük profectus fere sufficiens, vix sufficiens, nullus is előkerül. Maga a tanári kar is jobbnak látta, már csak a külső tanintézetekkel való egyöntetűség kedvéért is, a hivatalosan megállapított jegyek használatára térni s az 1863 február 13-i helytartótanácsi rendeletben megállapított jegyeket kezdték használni.

3 Az 1866—1867-i iskolai év második felétől a következő jegyek voltak szokásban: kitűnő = praecellens, jeles = laudabilis (eminentia), jó = bonus, elégséges = sufficiens (I. classis), elégtelen = non sufficiens (II. classis), rossz = malus (III. classis).

4 A gymnasiumi osztályokban utóbb

5 a kitűnőt elhagyták és csak a felsőbb szakokon s a noviciatusban maradt meg. Hogy azonban túlságos következetesség nem volt a jegyek használatában, mutatja az 1887 január 29-i gyűlés, melyen szóvá tették, miért nem használta a tanári kar ezen évben a «kitűnő »-t, 1 Jk. III. 53. l. 2 Pannonhalmi rendi levéltár : act. archiabbat. fasc. 70. litt. bb. a Jk. I. 166. 1. 4 U. o. II. 14. 1. s Az 1879—1880-í iskolai évben már nem látjuk a jegyek közt s a VII. és VIII. osztály névkönyvének borítéka sem ismer más tanulmányi jegyeket, mint jeles, jó, elégséges,, elégtelen.