Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

tünő kezdett lenni a hanyatlás. E miatt az 1874 márczius 2-i tanári értekezlet «elvül kimondta a javító vizsgálat szükségességét mindazon esetben, melyben a hittanhallgatók valamelyike kielégítő eredményt felmutatni nem képes a rendes vizsgán, bízván az egyes esetek körül való intézkedést az illetékes közegekre».

1 A növendékeknek, noha valójában engedmény volt, hogy javító vizsgálatot is tehettek, mivel az előző időkben megtörtént, hogy olyanokat is javító vizsgálatra szorítottak, kiktől nem «elégséges, alig elégséges» eredményt lehetett volna várni, nem tetszett a tanári kar határozata. Mikor márczius 4-én kihirdették nekik, néhányan, a többiek nevében is, «tiltakozásnak beillő» folyamodást adtak be az igazgatósághoz s a határozat visszavonását követelték.

2 A későbbi javító vizsgálatok a bizonyságai, hogy a növendékek kívánsága nem ment teljesedésbe.

3 Mióta a gymnasiumi osztályok növendékei nem itthon vizsgáznak, ezeknél ugyan többé nincs javító vizsgálat, a theologusokat illetőleg egy adott eset alkalmával még az 1892 június 18-i tanári értekezlet is említi a szokást, hogy elégtelen tanulás esetén, ha egyébként a növendék nem kivetni való, a vizsgálat megismétlése a következmény.

4 Ez a szabály elvben és gyakorlatban ma is érvényes. A vizsgálatokkal kapcsolatban emlékszünk meg a pannonhalmi intézet azon rövid életű jogáról, hogy XIV. Kelemen pápa 1769 augusztus 8-i irata értelmében hittudományi és bölcseleti doktorátust osztogathatott. Somogyi Dániel főapát kérésére azért adta meg a pápa ezt a jogot, hogy a Rend a növendékek alapos kiképzésére mentől nagyobb gondot fordítson, a tanulók mentől buzgóbb tanulásra serkenjenek, mikor látják, hogy szorgalmas tanulásuk jutalom nélkül nem marad s hogy a rendtagok ne legyenek kénytelenek ezen kitüntetés végett nagyobb költség s a szerzetesi fegyelem nagyobb veszélyeztetésével máshová fordulni. A ki bölcseleti doktor akart lenni, annak legalább 2, a ki hittudományi, annak legalább 3 évig Pannonhalmán vagy más magyar benczés főiskolán a megfelelő tanulmányokkal kellett foglalkoznia s teljesítenie kellett az egyetemeken a doktorátushoz megkívánt föltételeket. A 4 tagú vizsgálóbizottságot a főapát nevezte ki az illető benczés főiskola azon tanáraiból, kik maguk is doktorok. A sikeres vizsgálat után a bizottságnak joga volt a jelöltet promoveálni s a doktoratus jelvényeivel fölékesíteni. Az így fölavatott doktor ugyanazon jogokkal s kiváltságokkal élhetett, mint az egyetemeken fölavatott doktorok. A pápai kiváltsággal azonban, nem lehetett élni, mivel a doktorrá avatáshoz négy doktort kívánt, már pedig a főapáton kívül csak két doktor volt a Rendben. A főapát újabb kérésére tehát a pápa azt is megengedte, hogy egyetlen egyszer ez a két doktor vizsgálhassa meg a felavatandókat. 1 Jk. II. 21.1. 2 Perjeli napló 1869—1877. 450.1. 3 Jk. II. 90.1. 4 u. o. 195. 1.