Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre
megerősítik aXVII., 1 majd a következő századok tapasztalatai. 2 Noha az újabb idők növendéksége a Chizsnétől Zimonyig, Bécstől Karczfalváig nyúló nagy területről lépett a Rendbe, ma is a Dunántúlról jő a legtöbb növendék. A mi a nemzetiségi viszonyokat illeti, kétségtelen, hogy mindig a magyarság volt a növendékek közt többségben. Hogy azonban nem magyar származásúak is voltak, arra már a XI. században következtethetünk, hiszen a Szent Gellérthez küldött négy szerzetes közül csak kettő volt a magyar nyelvben teljesen jártas. Némi következtetést engednek a XVI. században föltűnő, Szlavóniai, Krakói, Pozsegavári megkülönböztető nevek, melyek viselőiben szláv rendtagokat gyaníthatunk. 3 A XVII. század nvolczvanas éveitől számbavehetőbbé kezd lenni a tót származású rendtagok száma, kik ettől kezdve sohasem hiányzottak. A horvát származásúak inkább a XX. században kezdenek kissé szaporodni. A német elem a tótokkal egyidejűleg, a XVII. század vége felé mutatkozik s a XVIII. század elején már azt látjuk, hogy 31 rendtag közül 18 magyar, 5 tót, 8 német. 4 A német elem a XIX. század közepén, a 48-as eseményeket követő években meglehetősen megnövekedett s olyan is volt a fiatalok közt, a ki alig tudott magyarul. Kruesz Krizosztom, noha maga sem fajmagyar, hanem horvát származású volt, tanári ülésen hívta föl erre a körülményre a főapát figyelmét s kérte, hogy a német növendékeknek ne kelljen a theologián behozott német nyelvi előadásokra járniok, hanem tanuljanak meg magyarul; mert alapító szent királyunk semmiképen sem akarta, hogy német, hanem, hogy magyar benczések legyünk : «Sanctus Stephanus, protorex noster, nequaquam Germanos, sed Hungaros Benedictinos nos esse voluit.» 5 És a nyelvi nehézség mellett azért is figyelemmel kellett ezeket a német ajkú növendékeket kísérni, mivel a növendékek közt nemzetiségi vitatkozások folytak, melyek pártokra szaggatták őket s elhidegülést okoztak. 6 Szerencsére a baj csak múló volt. A növendékek száma a Rend munkaköre szerint változott. Kevesebb növendék kellett, míg föladata csak a lelkipásztorkodás, vallásterjesztés volt; több, mikor a régi hivatáshoz új feladat, a tanítás járult. A messzebb múltból 1233-ból van kissé beszédesebben szóló adatunk. Ekkor a pannonhalmi monostorban 6 szerpapot, 2 alszerpapot és 3 frátert említenek. 7 IIa ezekhez néhány noviciust számítunk, akkor 15 növendéket vehetünk föl. A Rend eltörlése idején, mikor azonban nem szabad felednünk, hogy noviciusok nem voltak, 17 nevelés alatt levő szerzetes volt; ezeknek azonban csak a fele volt a főmonostorban. 8 A visszaállítást követő években a szükséglett növekedett s több 1 A pannonhalmi Sz.-Benedek-Rend tört. I\ T. 663. 1. 2 U. o. IV. 663. 1. 3 U. o. III. 411—412. 11. 4 U. o. IV. 664. 1. s Jk. I. 115. 1. e U. o. 112. 1. ? U. o. 335. 1. s u. o. V. 749 1.
