Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

s tudomására hozta, hogy két növendék a gyorsírásból oklevelet szerzett.

1 Néhány növendék később is foglalkozott gyorsírással, oklevelet is szerzett, de ez már teljesen magánszorgalom eredménye volt. Az 1895 augusztus 31-i tanári értekezleten Móroez Emilián, a növendékek felügyelője s a novicziusok mestere, ki régebben maga is mint növendék szerzett a gyorsírásból oklevelet, szerette volna, ha a növendékek közt rendszeressé válik a gyorsírás tanulása s vállalkozott a tanítására. Az értekezlet azonban abban a véleményben volt, hogy kötelezővé ne tétessék; a kinek kedve s ideje van hozzá, ám tanulja.

2 Az idegen nyelvek tanulása és tanítása iránt elég régen meg volt az érzék. Már a XVIII. század közepe táján látjuk, hogy mikor Lécs Ágoston, tihanyi apát egy francziául tudó rendtagot a maga monostorában szeretett volna látni s kérte a főapátot, tegye Tihanyba, Sajghó Benedek azt felelte neki, nem teheti, magának is szüksége van rá.

3 Hogy azután tanítás miatt kellett volna-e Lécsnek ez a rendtárs és e miatt tartotta-e Pannonhalmán Sajghó, azt már nem tudjuk. A XIX. század közepén a «libéra studia» közt ajánlották az angol, franczia, olasz nyelv tanítását, de a főapát az ilyen óhajok teljesítését arra az időre igérte, ha a rendi növendékek mind Pannonhalmára kerülnek. A régi kívánságoknak szellemében járt el az 1866-i káptalan, midőn kimondta, hogy kívánatos, legyenek a főmonostorban az angol, franczia nyelvnek tanítói, hogy a növendékek tanulhassák.

4 Az 1870 október 1-i tanári értekezleten Matuskovics Polikárp igazgató megismételte a káptalan kívánságát s ajánlotta, hogy a növendékek számára rendkívüli vagy mint nevezte, szabad tárgynak valamelyes nyelv is behozassék s maga részéről igérte, hogy a francziában fog oktatást adni.

5 Ügy látszik, a részvétlenség nem engedte életre kelni az indítványt. Közel két évtizeddel utóbb, 1888 augusztus 31-én Zoltvány Irén dr. ajánlkozott, hogy azon növendékeknek, kik önként vállalkoznak, heti 1 órában fog francziát tanítani.

6 Az értekezlet köszönettel fogadta az ajánlatot, meg is kezdődtek az órák, de egy év múlva oly csekély eredmény mutatkozott, hogy a franczia órát nem volt érdemes megtartani.

7 Rövid ideig tartott, ha ugyan igazában belekaptak, a növendékeknek természetrajzból, mint rendkívüli tárgyból való oktatása. Az 1851 május 16-i tanulmányi ülés pontjai közt ezt olvassuk: «A természet két országa, t. i. a növény- és ásványország főbb vonásait kívánván ő méltósága a növendékekkel megismertetni, fölszólítására a kövek megismerte1 Jk. I. 101. 1. a U. o. III. 20. 1. 3 A pannonh. Sz.-Benedek-R. története. XI. k. 4 Statuta stb. 13. 1. 2. jegyz. s Jk. I. 194. 1. e Jk. II. 168. 1. 7 U. o. 174. 1. — Mint a noviciatusnál szóba került, ma a franczia nyelv a rendes tárgyak sorába lépett.