Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre
totta magát s mint Stapf— Hoffmann— Aichner: Epitome theologiae pastoralis csak az 1886—1887. iskolai év végén szorult ki az intézetből. A következő évben Lehmkuhl : Compendium theologiae morális czimű művét fogadták el s máig megtartották. Egyházjogot, a mint látszik, a XVIII. században Pichler Vid és Engel : Jus canonicum-ja alapján tanultak. A XIX. század elején Zallinger Jakab : Institutiones iuris catholici-je nyomán haladtak. 1816—1817-től Rechberger György, 1832— 1833-tól Brezanóczy Ádám egyházjoga tűnik föl. Húsz évvel utóbb Permaneder Mihály és Philipps György munkáiból készültek a tételek^ de az utóbbi mű csak kiegészítő segédeszköz lehetett. 1854—1855-től Porubszky József: Jus ecclesiast. cath. czimű műve jött használatba. Ezt 1869-ben Aichner Simon : Compendium iuris ecclesiastici-je váltotta föl s megmaradt mindaddig, míg az egyházjogot latinul tanulták. 1876— 1878-ban Csiky—Tokody, 1878-tól Kazaly Imre katholikus egyházjogtanai az iskolai könyvek. Az egyházjogi bevezetéshez 1884-től Haudek Ágoston : Egyháztársadalmi alapjogtan czimen írt kis könyve szolgál. Hazai jogra a XIX. század elején Lakits könyvéből, majd Szvorényi Mihály: Jus privatum eccl. Hung, czimű munkájából vettek kiegészítéseket. Mikor a hazai jog rendszeresített külön tárgy lett, Frank Ignácz könyveit használták rá, pl. 1845-ben Közigazgatás törvénye czimű kötetét. LelJcipásztorlcodástanra s a vele összefüggő tanulmányra a kéziratok után Lauber József: Theologia pastoralis-a járta, majd 1832-től Schenkl, 1844-től Szilasy János munkái. 1866-ban Radlinszky István könyvét hozták be s használták 1872-ig, mikor Schüc-h könyvének magyar fordítása váltotta föl. A szentírási tudományok egyes ágaira Hayd István 1777-ben megjelent Introductio hermeneutica-ja, Weidmann, Frida János, Goldhagen, Didacus a S. Antonio, majd a XIX. század elején Jahn János könyvei (Enchiridion hermeneuticae generalis, Biblia Hebraica, Chaldäische Chrestomatie, Archeologia biblica) voltak a könyvek. A XIX. század harminczas éveitől Fischer, Ackermann F. P. Introductio-ját, Unterkircher Gáspár Stud. bibi. vet. et nov. testamenti-jét, mellettük Oberleitner arab, Jahn zsidó nyelvtanát tanulták. 1865-től Ackermann helyett Polák Sándor: História revelationis biblicae, majd e helyett 1873-ban Zsokke : História sacra ant. testamenti lett tankönyv, míg az Introductio in ss. libros novi testamenti-re 1856—4876 közt Márkfi Samu könyvét, 1877—1891 közt pedig ennek Vurdics Ignácztól készített átdolgozását használták. 1867—1880 folyamán Lessenyei Szentírási magyarázattan czimű műve, majd 1891—1892-től Karsch: A szentírástan kézikönyve I—II. kötet voltak a könyvek s ez utóbbi II. kötetét ma is használják, de az I. kötetét az 1906—1907. iskolai évtől Tóth Lajos kézikönyvének a szövegtörténelmet s a hermeneutikát tárgyaló I. kötetével cserélték föl. A zsidó nyelvből 1867—1881-ben Vosen: Rudimenta
