Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

föl katalógusába. De azt ezek nélkül, az egészen esetlegesen ittott fönnmaradt adatokból is láthatjuk, hogy a káptalani intézmény nálunk mély gyökeret vert s az ország különböző részein szabály szerint, kétévenként tartották azokat. Tudjuk, hogy 1342-ben Visegrádon, 1364-ben Garamszentbenedeken, 1366ban Mogyoródon tartottak káptalant s ezeken kívül adatok szólnak az 1348. s az 1399. évi káptalanról is. Ezen szórványos adatoknál sokkal többet mondanak egyéb, szintén csak odavetett kijelentések. így az 1364. évi káptalanon választott vizitátorok az 1366. évi gyűlésre készített jelentésükben előadták, hogy a garábi és a bélai monostorok méltatlan apátja, Konrád „sohasem jelent meg a tartományi káptalanokon — nunquam provincialibus capitulis se presentans". 1386ban viszont Mária királynő azért fordult négy — a pannonhalmi, pécsváradi, szekszárdi és garamszentbenedeki — apátsághoz mint a magyar bencés rend elnökeihez, „presidentibus . . . ordinis Sancti Benedicti in regno nostro constitutis", hogy a kcppánymonostori apáti állás betöltését elnökségük tekintélyével, „auctoritate presidentie" eszközöljék. A káptalani intézmény régi és életerős működését bizonyítja végül Zsigmond királynak az az 1393-ból való oklevele, mely „szokásosan, meghatározott időben tartott káptalanokról — temporibus capitulorum aut sinodi per ipsos consuetudinarie celebrandis" emlékezett meg. Ugyanez az oklevél a gyakorlatban kialakult eljárás alapján abban látta a káptalanok célját, hogy az apátok közül választott elnökök és vizitátorok irányítják a bencés monostorok és szerzetesek életét, javítja a javí tandókat, reformálva a reformálandókat. Ha az elnökség úgy találja, hogy valamelyik apát hanyagsága vagy méltatlansága miatt állásától megfosztandó, akkor azt leteszi és más, méltó és alkalmas bencést állít a helyére. Tomori Pál kolozsmonostori apát (1385—1406) a rendi elnökséget tartotta a bencés apátságok védelmezőjének, „defensor"ának, azért annak támogatását kérte saját birtokügyeiben. Ugyanígy mutatják a káptalanok működését azok a konkrét esetek, melyek egyes káptalanokon nyertek elintézést. A káptalani intézmény mint a rend egyetemes képviselete — az egyes apátságok bizonyos fokú autonómiájának tiszteletben tartásával — irányította a magyar bencések erkölcsi és anyagi ügyeit. A végrehajtó bizottságot a 4 tagú elnökség s a definítorokból s a vizitátorokból álló választmány alkotta. Az 1342. június 2-án és a következő napokon Visegrádon, a király székhelye mellett tartott káptalan tárgysorozatának csupán 551