Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

foglalják az apátságok birtokait és jövedelmeit, illetőleg azokat elidegenítik. Egyelőre azonban ennek a tiltakozásnak sem lett semmi eredménye, sőt hamarosan maga Pannonhalma is a legsúlyosabb viszonyok közé került. Illetéktelen világi beavatkozás következtében ugyanis 1312-ben II. Miklós néven egy olyan fiatal ember jutott az apáti székbe, aki monostora javait eltékozolta és elidegenítette s erkölcstelen életet élt. Mikor helyzete 1318-ban tarthatatlanná vált, férfi ruhában járó cinkostársával együtt megszökött. Hasonlóan botrányos életet folytatott az az István is, aki bár sem pap nem volt, sem szerzetes s a bencés ruhát is önkényesen vette föl, Pál ágostonos remete, erdélyi püspök segítségével megszerezte magának a bulcsi és biszerei, a garábi és bélai, a mogyoródi és kolozsmonostori apátságot. Annak ellenére, hogy sem szerzeteseket nem tartott, sem istentiszteletet nem végeztetett apátságaiban, maga pedig legtöbbször civilben és fegyveresen járt-kelt, évekig tudta magát tartani. Erélyes pápai beavatkozás folytán 1340 felé- végül mégis távoznia kellett bitorolt állásaiból. Ám ezeket a szomorú jelenségeket szemlélve vigyáznunk kell, hogy a kor bencés életéről szerzett benyomásunk ne legyen egyoldalú és igazságtalan. Kétségtelen ugyanis, hogy a szinte általános romlás közepett is az egyházi helyek, a monostorok voltak a viszonylagos nyugalom és biztonság szigetei, a vallásosság, erkölcs és jog menhelyei. Erre mutatnak azok az adományok, melyeket a hivők ebben az időben is készséggel juttattak bencés apátságoknak. Márton deák és anyja 1251-ben kb. 900 holdas birtokot adományozott a tihanyi apátságnak, hogy a szerzetesek imádkozzanak érettük. Ugyanabban az évben Kornél ispán fia, Deta azért ajándékozott 2 szolgát Bakonybélnek, hogy testvérét oda temethessék. Kőszegi Péter veszprémi püspök pedig 1280 körül a maga, nővére s annak fia, Dömötör bán lelke váltságáért részesítette adományban az apátságot. De jelentős volt azoknak a hagyatékoknak a száma és menynyisége is, melyeket főleg özvegy s magukat és javaikat megvédeni képtelen asszonyok juttattak a monostornak, hogy azok fejében ott oltalmat és megélhetést találjanak. Ezt tette Pannonhalmán Pykud asszony 1262-ben, Örkényi Pongrác özvegye 1286-ban, aki „az ország közismert zűrzavarai közepette kibírhatatlan szegénységre jutott s már magát sem tudta ellátni". Hasonló módon kívánta biztosítani halála esetére özve548