Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

kedtek, hogy a robotnapok % része a tavasztól őszig tartó nyári időszakra essék. A bencés és a civil gazdasági vezetők az időközönként tartott „tiszti szék"-eken tárgyalták meg tapasztalataikat és terveiket. A gazdálkodás általában extenzív volt s főleg gabonatermelésre törekedett. A viszonylag gyönge marhaállomány miatt a földek trágyázása, karbantartása eléggé hiányosan történt. A gépi fölszerelés elmaradottságát mutatja, hogy az első vasekét 1830-ban, seckavágót 1842-ben szerezték be. A kb. 80 ezer holdas főapátsági birtok évi jövedelme 1830 körül 150 ezer forintot tett ki, melynek 2/3 részét a kezelés és a beruházás vette igénybe s V3 része maradt tiszta jövedelemnek. Ehhez járult még a somogyi tized és a pozsonyi vámjövedelem, ami 6,5, illetőleg 1 ezer forintot jelentett. Bakonybél 1835-ben 16 ezer forint jövedelmet mutatott ki; Tihanyé 1784ben 13 ezer forint volt, ez az összeg azonban — a sok vízmentesítés következtében — a XIX. század elején kétszeresére emelkedett. Ugyanoda tartozott a balatonfüredi szénsavas fürdő is, melynek látogatottsága folyton növekedett. 1833-ban 431. 1849ben 2560 vendég kereste föl hosszabb-rövidebb időre. Bár az ismételt tűzvészek, illetőleg a miattuk szükségessé váló építkezések nagyban hozzájárultak fürdő csinosításához és modernizálásához — ezek azonban szinte föl is emészetették jövedelmét. A dömölki apátság 450 holdnyi birtoka és némi szőlője alig fedezte az apátság fönntartását és a néhánytagú konvent ellátását. A rend gazdasági életében természetszerűleg nagy megrázkódtatást jelentett a feudalizmus megszüntetése, ami a birtokoknak, a jövedelmeknek legalább a felét kívánta áldozatul. Az utolsó rendi országgyűlés 1848. március 18-án a 13. törvénycikkben mondotta ki a jobbágyság fölszabadítását, a kilenced és a robot eltörlését. Ugyanakkor az Egyház lemondott tized jövedelméről, az állam pedig bevezette a közös teherviselést, az adózás új rendszerét. Ez a gazdasági-társadalmi átalakulás nem történt nehézségek nélkül. Egyes helyeken a volt jobbágyok és zsellérek igyekeztek túlhaladni a törvényadta kereteken s foglalásaiknak az államhatalom vetett gátat. Rimely főapát kifejezetten utasította a gazdasági vezetőket, hogy tapintatosan bánjanak. szívélyesen tárgyaljanak velük; a május elején összeült nagykáptalan viszont a személyi kiadások csökkentéséről hozott erélyes határozatokat. Az átalakulás nehézségeit az 1853. március 2-án kiadott „úrbéri pátens" segített megoldani, melyben az állam magára vál-917