Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

velte Schermann Egyed (1869—1945), aki a szerzetesjog mellett a házasság jog kézikönyvét is összeállította. Az utóbbi munka használhatóságát bizonyítja, hogy 3 kiadásban került forgalomba. Az ez irányú tudományosság legkimagaslóbb képviselője mégis Serédi Jusztinián volt, akinek az egyetemes egyházat érintő korszakos és magyarországi működéséről már föntebb megemlékeztünk. Csodálatos munkabírását mutatja, hogy a Codex juris canonici létrehozása s a hozzátartozó Fontes kiadása mellett egyházjogot tanított az Anselmianumban és a pápai levéltárosképző intézetben, ügyvivője volt a magyar bencés kongregációnak és a magyar püspökségeknek, kánonjogi tanácsosa a vatikáni magyar követségnek, tagja a CJC-t magyarázó bizottságnak és a zsinati szent kongregációnak. Hogy mily rendkívüli tekintélyt élvezett, az abból is látható, hogy nemcsak a római hivatalok és hatóságok, hanem az ó- és újvilág püspökei és szerzetes vezetői közül is sokan kérték jogi véleményét vagy tanácsát, az oxfordi egyetem jogi kara pedig 1934-ben díszdoktorává avatta. Az utóbbi évtizedek teológusai közt Kühár Flóris és Radó Polikárp dolgozott legtöbb eredménnyel. Az előbbi érdeklődése főleg a vallás bölcseleti vonatkozásai felé fordult s így írta meg a vallás lélektanáról, a vallásbölcseletről, az egyetemes vallástörténetről és a keresztény bölcselet történetéről szóló műveit. Az utóbbi kezdetben a biblikum területén dolgozott szép sikerrel, majd a hazai liturgiatörténet vette igénybe energiáját. Hogy művei számára nemzetközi publicitást biztosítson, latinul írta meg a magyarországi liturgikus kódexekről szóló könyvét és a kétkötetes Enchiridion Liturgicum-ot, mely a szentségek tanát dogmatikus, morális és liturgikus vonatkozásban egyaránt ismerteti. Működése nemzetközi elismerését mutatja, hogy a II. vatikáni zsinatot előkészítő liturgikus bizottság tagja volt. A pasztorális irodalmi művelésével kapcsolatban említjük meg Acsay Xavér nevét, aki két évtizeden át dolgozott azon, hogy a magyar hitszónoklat színvonalát emelje. Ebből a célból háromkötetes fordítást készített a legkiválóbb francia hitszónok, Bossuet püspök beszédeiből és megfelelő elméleti bevezetések kíséretében saját „Ifjúsági szentbeszédei"-t is kiadta 3 kötetben. Törekvése mindig arra irányult, hogy „Isten imádásában, hazája és embertársai szeretetében" erősítse a katolikus magyar ifjúságot. A hittudomány művelése mellett sokan foglalkoztak a lelki élet, az aszketika irodalmának ápolásával — működésük azon-908