Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

lelkészkedő papság munkáját s más iskolák, apáca-intézetek val­lás-erkölcsi nevelését. A lelkipásztori munka nagyobb részét mégis azon a 26 plé­bánián végezték a rendtársak, mely közül 15 a pannonhalmi, 10 a veszprémi, 1 a szombathelyi egyházmegyéhez tartozott; a hivők száma 1950-ben közel 50 ezer volt. A főapátok által ki­nevezett bencés plébánosok ápolták híveik vallásosságát, irá­nyították vallás-erkölcsi életét. A bérmálás szentségét 1855, illetőleg 1870 óta a főapátok szolgáltatták ki a pannonhalmi egyházmegyében. A rózsafüzér imádkozása, Jézus és Mária szíve tisztelete, az oltáregyletek működése, a gyakori szentáldozás, az időnként szervezett missziók és lelkigyakorlatok a bencés plébániák vallási életének is szerves részei lettek. A celldö­mölki Szűz Mária-templomot korunkban is nagy tömegben ke­reste föl a közelebbi és a távolabbi vidék hivő népe. De nemcsak ezen a téren, hanem gazdasági és kulturális te­kintetben is vezették híveiket a bencés plébánosok. Mint az iskolaszékek, később az egyháztestületek elnökei első fokon el­lenőrizték és igazgatták a katolikus népiskolákat. Gyakran ők szervezték meg falvaik közművelődési és közjóléti intézményeit, fogyasztási szövetkezeteit. Hogy közülük csak néhányat említsünk, a kitűnő kedélyű Kovács Márkus (1782—1854) négy évtizeden át a rend külön­böző plébániáin dolgozott és Dunántúl egyik legkeresettebb hit­szónoka volt. Templomi használatra énekes és imádságos köny­vet adott ki; irányította a népiskolákat, melyekben maga is ta­nított; a fölnőtteket lakásán gyűjtötte össze esti iskolára, gon­dos atyaként sorba látogatta a családokat s küzdött az alkoho­lizmus ellen. Bády Izidor csanaki plébános (1863—85) német származású híveit magyar családnevekre keresztelte s ugyan­ott Szekeres Bónis (1915—30) az ország egyik első és leghíre­sebb falusi népfőiskoláját szervezte meg. A vallásos szellemnek a XX. század eleje óta tapasztalható megerősödése természetszerűleg éreztette hatását a bencés pasz­torációban is. A 20-as évek vége óta főleg Pannonhalmáról, de rendházakból is mind gyakrabban mentek bencések világi plé­bániákra, még a Tisza vidékére is, hogy népmissziókat tartsa­nak. Ennek eredménye lett az is, hogy 1931 óta magyar ben­cések vállalták a brazíliai magyar katolikusok lelki gondozását. De nemcsak bencések mentek közelebbi és távolabbi vidékek pasztorálására, hanem Pannonhalma is szinte lelkigyakorlatos központtá lett. A 20-as és a 30-as években értelmiségi csoportok (kúriai bírák, pedagógusok, újságírók, politikusok, közéleti fér­-904

Next

/
Oldalképek
Tartalom