Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet
IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit
ö már tudott a solesmesi és a beuroni bencések liturgikus mozgalmáról s irányukban azzal is kinyilvánította rokonszenvét, hogy az 1881. évi nagykáptalannak azt ajánlotta, hogy a kongregáció térjen vissza a Breviárium Benedictino-Monasticum használatára. Bár tervét nem tudta megvalósítani, mégis szoros kapcsolatba került az egyetemes bencés renddel, amikor Wimmer Bonifác, az amerikai St Vincent apátja kívánságára elvállalta az 1880. évi montecassinói ünnepségek megszervezését. Említettük már, hogy Montecassino akkor anyagi és személyi tekintetben egyaránt szűkös viszonyok között élt. Ezért Kruesz — aki 1877-ben személyesen is megismerte az ősmonostor állapotát — 1877/78-ban több latin nyelvű köriratban fölhívta a bencés apátságokat, hogy járuljanak hozzá rendalapítójuk születésének 1400 éves jubileumának méltó megünnepléséhez. Ez nemcsak a családfő, Szt Benedek tiszteletét fogja fokozni, hanem arra is alkalmat nyújt, hogy a közös atya egykori otthonában a család tagjai megtárgyalhatják erkölcsi és anyagi problémáikat s megvizsgálhatják az összedolgozás lehetőségeit, módozatait. Hogy ezeket a törekvéseket siker koronázta, kiderült abból, hogy Szt Benedeket fiai ez alkalommal részesítették először igazi nemzetközi ünneplésben s abból is, hogy nem sokkal utána, 1893-ban létrejött a bencés apátságok, illetőleg kongregációk „testvéri szövetsége" is. Céltudatos munkával — a liberalizmus virágkora ellenére is — így rakta le Kruesz Krizosztom a nemesebb magyar bencés életnek azokat az alapjait, melyekre a korszellem javulása idején a következő főapátok bizton építhettek. Hajdú Tibor főapát (1910—18) szavára és példájára — ha csoportokra oszolva is — már az összes főmonostori konventtagok rendszeresen vettek részt a zsolozsmán, Kelemen Krizosztom pedig — a szentszék kívánságának megfelelően — elrendelte, hogy az 1932 óta fogadalmat tett rendtagok állandóan közösen végezzék a zsolozsmát. Ugyanakkor az 1925 óta működő bencés karnagyok a vasár- és ünnepnapi vesperásokon és konventmiséken s a szombati kompletóriumokon kizárólagossá tették a gregorián éneket s ezáltal belekapcsolódtak az egyetemes bencés liturgiába. Ez a lelkületváltozás természetszerűleg az apátságokban és a rendházakban is megnyilatkozott. A már korábban is közösen végzett imádságok és adorációk után a 30-as évek elején ott is megkezdődött a kórus — legalább a vesperást és a kompletóriumot közösen imádkozták. A napi misézés, illetőleg áldozás a század eleje óta általánossá vált. 5 6* 883
