Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

volna őket. Greguska Antal ferences 1816-ban amiatt panaszkodott, hogy rendjében nemcsak az éjszakai, hanem kisebb konventekben a nappali közös zsolozsma is elmaradt. Ezeket látván az állami hatóságok — a helytartótanács, magyar kancellária, államtanács — szükségesnek tartották az öszszes magyar szerzetes rendek megreformálását. Ennek Rómától független megvalósítására három — Somogyi Lipót, Kurbély György, Wurm József — püspökből álló bizottságot neveztek ki. A bizottság el is készült tervezetével, mely aztán az állami hatóságokhoz, majd Rudnay hercegprímáshoz s végül 1822-ben a nemzeti zsinat elé került tárgyalásra. A zsinat, illetőleg a szerzetesi reformmal foglalkozó bizottsága nem tartotta szükségesnek, hogy az új tanító rendeket — a bencéseket, cisztercieket, premontreieket — régi reguláik megvalósítására, így a zsolozsma közös végzésére kötelezzék. Számukra a változott körülményeikhez szabott új statútumok szerkesztését ajánlotta. A zsinat határozatai azonban nem nyertek sem állami, sem egyházi jóváhagyást s ezáltal a szerzetesi reform sem valósult meg. Mivel a tanító rendeket a tanári működés szoros kapcsolatba hozta a világgal, fölfogásuk és életmódjuk mindjobban elvilágiasodott. A reguláris fegyelem lazulását mutatja, hogy a rendházakban a klauzúra megszűnt, a ki- és a bejárás szabaddá vált, a rendi ruhát gyakran cserélték föl civillel és sokszor jelentek meg színházakban, kaszinókban is. Ebben az elvilágiasodó irányzatban érte a magyar papságot és szerzetességet az a forradalmi hullám, mely szinte egész Nyugat-Európán végigsöpört 1848-ban. Bár az egyháziak világosan látták, hogy sok benne a vallásellenes tendencia, mégis sokan voltak, akik meg akarták ragadni az alkalmat, hogy demokratikus követelményeiknek érvényt szerezzenek. Hogy csak a tanító rendeket említsük, a piaristák rajta voltak, hogy rendi alkotmányukat annak szellemében átalakítsák. Mivel azonban nemcsak Gruber György rendfőnök, hanem a püspöki kar is helytelenítette eljárásukat, Eötvös vallás- és közoktatásügyi miniszterhez fordultak támogatásért. A jászói premontreiek „forradalmi nagykáptalanja" ugyancsak szeretett volna a kor kívánalmaihoz alkalmazkodni. A ciszterciek a rendi vezetőséget leváltó piaristák példája nyomán írták meg Villax zirci apátnak, hogy a fölszabadult világ közepette ne igyekezzék kétségbeesetten ragaszkodni jogbitorlásához . . . A XIX. század közepén tehát nálunk is uralomra jutott a szabadságjogokat hirdető és követelő liberalizmus, mely sok tekintetben bomlasztotta az egyháziak fegyelmét és vallás-868