Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

katonai segítségével tudta elfojtani az 1848 december 2-án trónra léptetett Ferenc József. Az ezt követő másfél évtizedes bécsi elnyomást és abszolutizmust az 1867-es kiegyezés szüntette meg, melynek értelmében Magyarország visszanyerte belpolitikai függetlenségét s vállalkozott arra, hogy Ausztriával együtt fönntartja a Habsburgmonarchiát és annak terheit arányosan viseli. Az így kialakult „dualizmus" kora sok, főleg anyagi tekintetben nagyarányú és fél évszázadig tartó fejlődés ideje lett, minek az I. világháború vetett véget. A világháború, illetőleg annak elvesztése a soknemzetiségű Monarchia fölbomlását is magával hozta. Bár az 1939-ben kitört II. világháború teljesen távol állott a magyar érdekektől, a német nemzeti szocializmus mégis bele sodorta és pusztulásba vitte hazánkat is. A Hitler-uralom megdöntése után Magyarország Népköztársaság lett, mely megszüntette a nagybirtokosok és nagytőkések uralmát s kialakította a dolgozók uralmát, s a munkás-paraszt szövetség-vezette államot. Ezek a politikai fejlemények természetszerűleg fontos gazdasági és társadalmi változásokkal voltak kapcsolatban. Az ország lakosságának túlnyomó részét alkotó jobbágyság fölszabadítása új föladatok elé állította nemcsak a parasztságot, hanem a tovább élő nagybirtokos osztályt is. Az utóbbi ugyanis elveszítette azokat a területeket, melyeket addig a jobbágyok műveltek s lemondott azok ingyenmunkájáról, a robotról, a kilencedről, az Egyház pedig a tizedről is. Ezek ellenére — vagy inkább ezek következtében — a nagyobb birtokosoknak gondoskodniok kellett, hogy megmaradt és tagosított területeiken uradalmakat szervezzenek, s azokat termelő eszközökkel — épületekkel, gépekkel és állatokkal — lássák el, személyzettel, cselédséggel népesítsék be, mert a XIX. század közepe óta már csupán saját erejükre számíthattak. De nemcsak a mezőgazdaság szervezete ment át ezen a nagy változáson, hanem az ipar és kereskedelem is levetette magáról a céhes kötöttséget és megindult a szabad-verseny útján. A gazdasági liberalizmus ily módon alakította ki a kapitalista termelésnek azt a rendszerét, mely sok árnyoldala mellett nagy eredményeket is tudott fölmutatni. A termelési és birtokviszonyoknak ez a formája egy évszázadig volt életben. Először — átmenetileg — 1919-ben a Tanácsköztársaság, aztán 1945-ben s a rákövetkező években a Népköztársaság megszüntette a nagybirtokos és általában a tőkés gazdálkodást, amikor a földdel együtt egyéb termelési eszközök is az állam kezére kerültek. -864