Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

a római Keleti Intézetet. S azt is kívánatosnak tartotta, hogy alakulna olyan bencés kongregáció, mely a keleti egyház liturgikus nyelvét és rítusát használná, s amelybe a keleti egyház tagjai is beléphetnének. Ezen fölszólításnak megfelelően a louvaini Mont-César apátság egyik tagja, Beaudoin Lambert 1925-ben megszervezte azt az Amay-i közösséget, mely 1928-ban perjelség lett, 1939-ben pedig Chevetogneba költözött át. A kezdeti nehézségek után kialakult sajátos életformája. A konvent egyik része latin, a másik görög nyelven és módon végzi a liturgiát. Tudományos folyóiratuk, az „Irénikon" a békét és egységet hirdeti; a keleti egyház teológiájával, fegyelmével, liturgiájával, nyelvével, azaz egész múltjával foglalkozó cikkírói között nemcsak bencések, hanem a keleti egyház tudósai is szerepelnek. Chevetogne mellett Gerleve, Niederaltaich, Scheyern, Ettal, Beuron és az amerikai Lisle túlnyomóan nyugati szlávokból álló Szt Prokóp konventje foglalkozik az egység ügyét szolgáló problémákkal, azok megoldásával. A szentszéknek ezzel a törekvésével függ össze az is, hogy az azonos rendeltetésű római Görög Kollégium vezetését XIII. Leó és XV. Benedek is a bencésekre bízta. Az intézet apostoli prokurátora a mindenkori abbas-primas, közvetlen vezetője pedig a chevetognei perjelség. Már az utóbbi pápa hangsúlyozta, hogy a katolikus Egyházat nem szabad azonosítani a latin egyházzal, mert az Egyháznak vannak nem latin nyelvű liturgiát és nem római rítust használó tagjai és közületei is. De X. és XI. Pius azt is tudta, hogy a családias szervezetben élő bencés konventek kiválóan alkalmasak kitartó kollektív munkát igénylő tudományos problémák kutatására és megoldására. X. Pius 1907-ben ezért bízta a bencésekre a Vulgatarevízió fontos és körültekintő munkáját, mely munkaközösségből XI. Pius 1933-ban a római Jeromos-apátságot fejlesztette ki. A munkaközösség első vezetője a downsidei Gasquet Aidán, a későbbi bíboros lett, kinek helyét aztán a montecassinói Amelli Ambrus, majd a solesmesi Quentin Henrik, később a clervauxi Salmon Péter vette át — a két utóbbi már apáti minőségben. Munkatársaik a solesmesi kongregációból, főleg a clervauxi konventből kerültek ki, de apátságaiknak továbbra is tagjai maradtak. Működésük eredményét mutatja, hogy az ószövetségi szentírás nagyobb részét már revideálták s elkészítették annak szövegkritikai kiadását. X. Piusnak az is korszakos jelentőségű elhatározása volt, hogy az Egyház szervezetét és működését, személyi és dologi -861