Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

Enchiridion Benedictinum-ot állított össze, Huillier s még inkább Solesmes harmadik apátja, Delatte (f 1921) sok kiadást megért Regula^kommentárt készített, a ligugéi Besse pedig megrajzolta a bencés szerzetes eszményképét és ismertette a középkori bencés misztikusokat. De a lelki élet további vonatkozásai is érdekelték őket. Paquelin Szt Gertrud és Mechtild revelációit, Pitra Szt Hildegard műveit, Cabrol a régiek, az első századok imádságait tette közzé. A középkor misztikus íróit és szövegeit a korai bencés irodalomban is jártas Willmart, aszketikus szerzőit és gyakorlatát Gougaud ismertette. A két utóbbi Cabrol apát farnboroughi szerzetese volt. A sőlesmesit követi Wolter Maurus kongregációja; a ,,beuroni stílus" sajátos vonásai A beuroni kolostort és kongregációt alapító Wolter Maurus (1825—90) sokat tanácskozott Guérangerrel, tanulmányozta Solesmes életét s így érthető annak nagy hatása mind a célkitűzés, mind az életforma tekintetében. A különbség csupán annyi, amennyit a két alapító és a két nép egyéniségének különbözősége megkövetelt. A beuroniak szintén kezdet óta hangoztatták, hogy „a szerzetes élet legfőbb föladata az istentisztelet végzése, ami a legegyenesebb úton vezet az isteni dolgok szemlélésére". A napirend gerincét a liturgia végzése alkotja, ami a haj nah 4 órás Matutinummal kezdődik és az esti 8 órás Completoriummal végződik. A konventmise és a Vesperás mindennap énekes, a zsolozsma egyéb része többé-kevésbé az. A lelki összeszedettség biztosítása céljából nagy gondot fordítanak a silentium és a klauzúra megtartására. Anyagi ellátás terén nem alkalmaznak különlegesebb önmegtagadást, de a közös élet és az egyéni szegénység fönntartására komolyan ügyelnek. A kongregáció növendékeinek túlnyomó részét együtt nevelik — a filozófusokat Maria-Laachban, a teológusokat Beuronban. Munkásságuk különböző irányú ugyan, de arra mindig törekedtek, hogy azt a kolostoron belül lehessen végezni. Éppen azért iskolák, plébániák, missziók vezetésére nem vállalkoztak; azok működését közvetve, tudományos, irodalmi és művészi alkotásaikkal, természetfölöttiséget sugárzó liturgiájukkal és életmódjukkal támogatták. Beuron írói élén Wolter Maurust kell említenünk, aki az „Elem en ta Monastica"-ban a beuroni életforma alapjait rakta 54 Szent Benedek fiainak II. 849