Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

historicum" lett. Annak során a liturgia terén is jelentkeztek történeti problémák: keresték a múlttal, a gregorián hagyományokkal való kapcsolatot. Jellemző, hogy 1830-ban a már többször említett Lajos bajor király is sürgette, hogy a kolostorok és szemináriumok ápolják a gregorián éneket. Ebben az irányban, középkori helyi hagyományok alapján dolgozott a st galleni Arx Ildefonz és a neves einsiedelni zenész, Schubiger Anzelm, aki 1858-ban a st galleni énekiskola történetét ismertette. A lassan kibontakozó liturgikus mozgalom lelke és irányítója mégis, Guéranger Prosper lett. Guér

anger első céljának azt tekintette, hogy a különböző nemzeti, főleg az új-gallikán liturgia helyére a rómait állítsa s azt egyetemessé tegye. Fölfogását a háromkötetes Institutions liturgiques c. műben fejtette ki és indokolta (1840—52), mely aztán német fordításban is megjelent. Eszméjét élete végére (1875) diadalra juttatta — fölfogását az összes francia és német püspökök magukévá tették. Következő lépése arra irányult, hogy a liturgia necsak a bencések, hanem az egyháziak s még a világi hívek számára is a lelki élet forrása és központja legyen. Ezt a célt szolgálta az Année liturgique c. műve, melynek első 9 kötetét ő, a következő 6-ot pedig tanítványai dolgozták ki. Az I. kötetben ismertette a liturgikus mozgalom alapvető kérdéseit: a magán és a közös ima mibenlétét, a hívőknek az Egyház imádságába való bekapcsolódását; aztán az egyházi év ciklusai szerint haladva történeti, liturgikus, aszketikus, misztikus magyarázatokat adott az istentisztelet szövegeivel és cselekményeivel kapcsolatban. A mű hatását mutatja, hogy több nyelvre lefordították s a század végére kb. félmillió példányban került forgalomba. A mozgalom természetesen nem maradt elméleti síkon, hanem átcsapott a gyakorlat terére is, amikor a liturgikus könyveket — főleg a missalét, de a breviáriumot is — magyarázatos fordításokban a hivők kezébe adták. Ezt helyeselve kívánta a nagy liturgikus pápa, X. Szt Pius, hogy a hivők a misén ne imádkozzanak, hanem a misét imádkozzák. 1 S végül az is szívügye volt Guérangernak, hogy a gregorián éneket, annak dallamát és ritmusát megtisztítsák a századokon át rárakódott idegen elemektől és sallangoktól s eredeti tisztaságába állítsák vissza. Szerzetesei segítségével ez a célkitűzése is megvalósult — ha nem is életében. A föladat nehéz volt, mert a VII.—XI. századig használt gregorián dallamokat a neumák, az ABC betűi, majd arezzói Guidó 4 vonalra írt hangjegyei -847