Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

lis múltját rajzolta meg, Kuhn Albert hatalmas méretű és gondosan illusztrált egyetemes művészettörténetet jelentetett meg az 1891/1909. években. Eugster Mainrád laikus testvér egyszerű, jámbor életével hatott kortársaira (t 1925). Einsiedelnen kívül a többi apátság is élénk tevékenységet fejtett ki. Muri konventje Gries környékén 17 ezer hi vöt pasztorál, különböző típusú iskoláiban 350 ifjút nevel. A korunkban erősen kifejlett engelbergi kolostor tagjai a hazai lelkipásztorkodáson és tanításon kívül bekapcsolódtak a misszió munkájába is. A Kamerunból távozni kényszerült st ottilieniek helyére léptek s ott 1965-ben 1800 bennszülött gyermeket és ifjút, 80 klerikust neveltek s 6400 néger keresztényt pasztoráltak. Az osztrák bencések — mint általában az osztrák egyháziak — a XIX. század első felében még jórészt a jozefinizmus etatista és racionalista légkörében éltek. Az osztrák kolostorok apostoli vizitátora, Schwarzenberg prágai bíboros érsek 1857-ben látogatta meg a 19 bencés apátságot. A vizitáció során titkárként alkalmazott kremsmünsteri Hagn Teodorikot a 40 éve fej nélkül élő lambachi apátság élére állította azzal a megbízatással, hogy ott az arra jelentkező osztrák és bajor bencésekből mintakolostort szervezzen. Bár a vizitátor is, Hagn és Eder salzburgi apát is szorgalmazta az osztrák kongregáció fölállítását, az a joghatósága csökkentésétől félő püspöki kar s az egyházi, „az ultramontán" erők gyarapodását éppen nem kívánó liberális kormányzat közbelépése miatt csak egy emberöltő múltán, 1889-ben tudott létrejönni. Azóta viszont, különösen a liberális korszellem elgyöngülése után komoly szerzetesi élet alakult ki. Am a 13 apátságból, a máriacelli perjelségből és kb. 500 rendtagból álló kongregációt túlságosan is igénybe veszi az osztrák egyház és közélet. Megfelelő számú világi pap hiányában a legutóbbi időben kb. 180 plébánián dolgoztak s közel 330 000 katolikus lelki gondozását végezték. Ezt a munkát támogatta Schüch Ignác (t 1893), mikor társaival nagyszabású lelkipásztorkodástant dolgozott ki. Ily körülmények közt nem meglepő, hogy az osztrák hierarchiában is előkelő helyet foglaltak el. Amikor pl. a kremsmünsteri apátból lett bécsi bíboros érsek, Ganglbauer Celesztin állott az osztrák egyház élén (t 1889), ugyanakkor a salzburgi egyháztartományt a bencés Eder Albert érsek kormányozta (1876—89). Ennek a nagyszabású paszorációs működésnek azonban az is velejárója volt, hogy a rendtagok nagyobb része plébániákon élt s csak kivételes alkalmakkor kapcsolódhatott be konventje monasztikus életébe. A másik súlyos föladat, melynek megoldását a XIX. század -844